Edward Thomas költészete: Utolsó versek

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

The Poetry of Edward Thomas: Volume II - Last Poems

Könyv tartalma:

Philip Edward Thomas 1878. március 3-án született Stockwellben, Lambethben, a Lansdowne Gardens 14. szám alatt, ami akkor Surreyhez tartozott. Családja gazdag walesi örökséggel rendelkezett.

Thomas a Battersea Grammar Schoolban tanult, majd a londoni St Paul's Schoolba járt, és 1898-1900 között az oxfordi Lincoln College történelem ösztöndíjasa lett.

Még tanulmányai alatt, 1899 júniusában vette feleségül Helen Berenice Noble-t a londoni Fulhamben. Thomas ekkorra már eldöntötte, hogy irodalmi pályára készül.

Könyvkritikusként hetente tizenöt könyvet bírált el, és a Daily Chronicle irodalomkritikusaként és életrajzíróként is publikálni kezdett. Írói tehetsége a vidéki írásokra is kiterjedt, és 1913-ban megjelent egy regénye, a The Happy-Go-Lucky Morgans.

Thomasnak tulajdonítható továbbá a 20. század első éveiben a csavargó csavargó költő, W. H. Davies karrierjének pásztorlása és mentorálása. Annak ellenére, hogy Davies évekig vándorolt, arra bátorították, hogy egy kis házikóban foglaljon szállást, amely nem messze attól a helytől található, ahol Thomas, Helen és családja élt, a kenti Sevenoaks közelében fekvő Elses Farmon.

A sors iróniája, hogy bár Thomas úgy vélte, hogy a költészet az irodalom legmagasabb rendű formája, és gyakran írt kritikákat verseskötetekről, csak 1914-ben kezdett el maga is verseket írni. Ekkor már az East Hampshire-i Steepben élt, és korai verseit "Edward Eastaway" álnéven adta ki.

Az akkoriban Angliában élő amerikai költő, Robert Frost mindent megtett, hogy Thomas-t a versírás folytatására bátorítsa. Barátságuk olyan szoros lett, hogy azt tervezték, egymás mellett fognak élni az Egyesült Államokban. Frost klasszikus versét, a "The Road Not Taken" (A nem járt utat) címűt a Thomasszal tett hosszú sétái és az utóbbi bizonytalansága ihlette, hogy melyik útvonalon induljon el.

Thomas több nagyra becsült verset is írt. Sokak számára a legjobbak az Adlestrop mára már elhagyatott vasútállomásáról szóló sorai, amelyeket azután írt, hogy vonata 1914. június 24-én, nem sokkal az első világháború kitörése előtt megállt a cotswoldsi állomáson.

Európát most egy monumentális fegyveres harcba kellett belevonni, és sok író, költő és festő követte a hívást, hogy az emberiség áradatának részévé válva szolgálják hazájukat.

Thomas 1915 júliusában vonult be a Művész Lövészekhez, annak ellenére, hogy érett, nős férfi volt, aki különösebb nehézség nélkül elkerülhette volna a bevonulást.

Tizedessé léptették elő, és 1916 novemberére már a Királyi Helyőrségi Tüzérségnél szolgált, mint alhadnagy.

Philip Edward Thomas nem sokkal Franciaországba érkezése után, 1917. április 9-én, húsvéthétfőn, Arrasnál esett el harcban. Hogy enyhítsék az özvegyét, Helent ért csapást, kitalálták, hogy "vértelen halál" történt; hogy Thomast egy felrobbanó gránát lökéshulláma ölte meg, amikor a pipáját gyújtotta meg, és hogy a testén nem volt semmilyen nyom. (Csak évtizedekkel később került elő a parancsnoka, Franklin Lushington 1936-ban írt levele, amelyben az áll, hogy Thomast "tisztán mellkason lőtték". )

W. H. Davies-t lesújtotta a haláleset, és "Killed In Action (Edward Thomas)" című emlékverse megható tisztelgés barátja elvesztése előtt.

Thomas a franciaországi Agnyban, a Nemzetközösségi Háborús Sírkertben van eltemetve (C sor, 43. sír).

Költőként Thomas pályafutása rövid volt, de a háborús költők közé sorolták, bár a háborús versek száma kevés, különösen, ha a vidéki költeményekhez viszonyítjuk. Versei és egy regénye mellett Thomas gyakran írt esszéket és számos útikönyvet.

A fegyverszüneti napon, 1985. november 11-én Thomas egyike volt annak a 16 világháborús költőnek, akiknek emlékét a Westminster apátság költői sarkában felavatott palakő őrzi.