Égő fények

Olvasói vélemények

A könyv Bella Chagall memoárja, amely a forradalom előtti Oroszországban a haszid zsidó életben töltött gyermekkorát tárja fel, férje, Marc Chagall illusztrációival gazdagítva. Az olvasókat vonzza a költői nyelvezet és a család és a kultúra bájos ábrázolása, míg egyesek kritizálják a könyv vélt egyszerűségét és a kulturális mélység hiányát.

⬤ Gyönyörűen megírt memoár költői nyelvezettel
⬤ Marc Chagall gazdag illusztrációival
⬤ élénk gyermekkori emlékek és egyedülálló betekintés a haszid zsidó kultúrába
⬤ erős képi világot és nosztalgikus érzést kelt
⬤ magával ragadó a művészetkedvelők és a zsidó örökség iránt érdeklődők számára.

⬤ Néhány olvasó szerint az írásmód túlságosan leegyszerűsítő vagy gyerekes
⬤ hiányoznak a konkrét kulturális részletek Fehéroroszországról
⬤ a téma ismétlődik
⬤ egyesek úgy érezték, hogy nem érzékelteti hitelesen a múlt összetettségét.

(18 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Burning Lights

Könyv tartalma:

BELLA CHAGALL BURNING LIGHTS. A tartalom a következőket tartalmazza: A FÜRDŐ

5 SZOMBAT 4 A MELAMED 63 ROSH-HA-SHANAH 73 ENGESZTELÉS NAPJA 82 SUKKOT Q SIMCHAT TORAH

o6 AZ ELSŐ HÓNAP

5 A HANUKAI LÁMPA 12* AZ ÖTÖDIK FÉNY

6 HANUKKAH PÉNZ A BOLT J 54 PURIM AJÁNDÉKOK l &* AZ ESZTER KÖNYVE

75 A PURIMI JÁTÉKOSOK 185 VACSORAIDŐ

93 CHOMETZ VADÁSZAT 2O2 PESZÁCH ESTÉJE 205 A SZÉDER 22O ELIJÁ PRÓFÉTA 235 AZ AFIKOIMEN 24 TISÁ B'AV 244 EGY ESKÜVŐ 248 GLOSSZÁRIUM 265. ÖRÖKSÉG. Furcsa dolog: jön bennem a vágy, hogy írjak, méghozzá a tántorgó anyanyelvemen, amelyet történetesen nem beszéltem, mióta elhagytam szüleim otthonát. Amennyire távolodtak tőlem a gyermekkorom évei, most hirtelen visszatértek hozzám, egyre közelebb és közelebb, olyan közel, hogy akár a számba is lehelnének. Olyan tisztán látom magam, ahogy egy pufók kislányként, aprócska kislányként rohangálok mindenfelé, egyik ajtóból a másikba tolakodva, összebújva, mint egy összegömbölyödött kis féreg, a lábamat a széles ablakpárkányainkon felhúzva. Apám, anyám, a két nagymama, a jóképű nagyapám, a saját és a kinti családok, a kényelmesek és a rászorulók, a lakodalmak és a temetések, az utcáink és a kertjeink, mindez úgy árad a szemem előtt, mint a Dvina mély vize. Az én régi otthonom már nincs ott. Minden eltűnt, még a holtak is. Apám, segítsenek az imái, meghalt.

Édesanyám él, és csak Isten tudja, hogy még mindig egy nem zsidó városban él-e, amely teljesen idegen számára. A gyerekek szétszóródtak ebben a világban és a másikban, néhányan itt, néhányan ott. De mindegyikük, eltűnt öröksége helyett, magával vitte, mint apja lepelének egy darabját, a szülői ház leheletét. Kibontom örökségem darabkáját, és egyszerre csak orromba szállnak a régi otthon illatai. A fülemben megszólal a bolt lármája és azok a dallamok, amelyeket a rabbi énekelt az ünnepeken. Minden sarokból egy árnyék lök ki, és alighogy megérintem, máris táncoló körbe ránt más árnyakkal. Lökdösik egymást, hátba bökdösnek, megragadnak a kezemnél, a lábamnál fogva, míg végül mindannyian együtt rám borulnak, mint zümmögő legyek serege egy forró napon. Nem tudom, hová meneküljek előlük. És így, csak egyszer, nagyon szeretném kiszakítani a sötétségből egy napot, egy órát, egy pillanatot, amely eltűnt otthonomhoz tartozik. De hogyan lehet egy ilyen pillanatot újra életre kelteni? Édes Istenem, olyan nehéz a hús-vér emlékekből előcsalogatni az elmúlt élet egy darabkáját És mi van, ha kialszanak, sovány emlékeim, és velem együtt elhalnak? Szeretném megmenteni őket. Emlékszem, hogy te, hűséges barátom, gyakran könyörögtél szeretettel, hogy meséljek neked az életemről abból az időből, amikor még nem ismertél. Ezért írok neked. Városunk még kedvesebb neked, mint nekem.

És te, teljes szíveddel, még azt is meg fogod érteni, amit nekem nem sikerül elmondanom. Csak egy dolog gyötör engem. Az én édes kislányom, aki a...