Egy háború, amelyet mindig is el fog veszíteni: Miért támadta meg Japán Amerikát 1941-ben?

Olvasói vélemények

A kritikák vegyes véleményt fogalmaznak meg a könyvről, megjegyezve, hogy fontos a csendes-óceáni háború és Japán támadási döntésének megvilágításában, de rámutatnak az ismétlődő és kissé összefüggéstelen elbeszélésre is. A kritikusok kifogásolják a politikai kitérőket, és megkérdőjelezik a könyv mélységét és koherenciáját mint történelmi elemzés.

A könyv közérthető áttekintést nyújt a csendes-óceáni háborúhoz vezető tényezőkről, megkérdőjelezi a Japán agressziójával kapcsolatos tévhiteket, és rávilágít a Japánt sarokba szorító amerikai szankciókra. Hasznos kiindulópontként szolgál a témában járatlan általános olvasók számára, és értékes tárgyalásokat tartalmaz a japán katonai motivációkról és az amerikai felkészületlenségről.

A szöveget kritika éri az ismétlések és a mélység hiánya miatt, inkább egy jelentésnek, mint összefüggő elbeszélésnek olvasható. Egyes kritikusok rosszul megírtnak találták, és úgy vélték, hogy jelentősen össze lehetett volna tömöríteni. A szerzőnek a kortárs politikába való kitérőit a történelmi elemzés szempontjából irrelevánsnak ítélték, és a japán politika és kulturális kontextus nem kapott elegendő figyelmet.

(7 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

A War It Was Always Going to Lose: Why Japan Attacked America in 1941

Könyv tartalma:

Jeffrey Record a háborúk okainak vizsgálatára szakosodott. A München kísértete: Reconsidering the Lessons of Appeasing Hitler (Potomac Books, Inc., 2006) című könyvében azt állította, hogy Hitlert nem lehetett volna visszatartani a háborútól egyetlen olyan intézkedéssel sem, amelyet a szövetségesek hihető módon megtehettek volna.

A Beating Goliath: Why Insurgencies Win (Potomac Books, Inc., 2007) című könyvében Record tizenegy felkelést tekintett át, és értékelte sikerük vagy kudarcuk okait, beleértve a felkelők erősebb győzni akarását. A Wanting War: Why the Bush Administration Invaded Iraq (Potomac Books, Inc., 2009) Record egyik legmeggyőzőbb magyarázatát tartalmazza arról, hogy a saját győzelembe vetett, gyakran kritikátlan hit gyakran (de nem mindig) kritikus összetevője a háborúra vonatkozó döntésnek. Record e korábbi könyvek tanulságait beépíti legújabb, A War It Was Always Going to Lose: Why Japan Attacked America in 1941 című könyvébe.

A Pearl Harbor elleni támadás az egyik legzavarbaejtőbb eset az emberemlékezet óta, amikor egy gyengébb hatalom úgy tűnt, hogy képes legyőzni egy egyértelműen fölényben lévő erőt. Közelebbről megvizsgálva azonban a Record megállapítja, hogy Japán nem hitt abban, hogy győzni tud; a japán császári vezetés mégis úgy döntött, hogy megtámadja az Egyesült Államokat.

A hagyományos magyarázatok, miszerint Japán vezetői bűnösen ostobák, vadul megtévesztettek vagy egyszerűen csak teljesen őrültek voltak, nem adnak teljes választ minden kérdésünkre, állapítja meg Record. Ehelyett - érvel - a japánokat a nemzeti dicsőség és a gazdasági biztonság iránti csillapíthatatlan vágy hajtotta Kelet-Ázsia meghódításán keresztül.

Ambícióik kiterjedése és a gazdasági pusztulástól való félelmük felülírta azt a tudatot, hogy a győzelem valószínűsége csekély, és belevetette őket egy olyan háborúba, amelyet mindig is el fognak veszíteni.