Háborút akarva: Miért szállta meg a Bush-kormányzat Irakot?

Olvasói vélemények

A könyv kritikusan elemzi az iraki háború okait és hibás indoklását, kiemelve a politikai vezetők súlyos tévedéseit és az azt követő következményeket. A könyv a háborút hajtó neokonzervatív ideológia ellen érvel, azt sugallva, hogy a motivációk sokrétűek voltak, és nem csupán az olajról szóltak. A szerző hangsúlyozza a háború utáni újjáépítésre vonatkozó szilárd terv fontosságát, amely jelentősen hiányzott.

A könyvet dicsérik alaposságáért és a tömör formában közölt információk mélységéért. A recenzensek az iraki háború és a neokonzervatív gondolkodásmód összetettségének megértéséhez nélkülözhetetlen olvasmányként ajánlják. Világos kritikát nyújt a konfliktushoz vezető vezető döntésekről és azok hosszú távú hatásáról az amerikai külpolitikára.

Egyes kritikusok megjegyzik, hogy a szerző az események ábrázolásában esetlegesen elfogult, és azt sugallják, hogy a vita nem biztos, hogy minden nézőpontot kimerítő. Az is felmerül, hogy az elbeszélés túlzottan leegyszerűsíti a rendkívül összetett helyzet egyes aspektusait, és a potenciálisan erős nyelvezet elidegeníthet bizonyos olvasókat.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Wanting War: Why the Bush Administration Invaded Iraq

Könyv tartalma:

A háborút akarva az első átfogó elemzés azokról a gyakran ellentmondásos okokról, amelyek miatt George W. Bush elnök háborúba indult Irakban, valamint a háborúnak a jövőbeli külföldi amerikai fegyveres beavatkozásokra gyakorolt hatásáról.

Bár a Fehér Ház a háborút az állítólagos iraki fenyegetés felszámolásának szükségességeként adta el, más célok is szerepet játszottak. George W. Bush elnökségének új értékeléseire, a kormányzat kulcsfontosságú döntéshozóinak nemrégiben megjelent memoárjaira és Jeffrey Recordnak a második világháború óta tartó amerikai katonai beavatkozásokkal kapcsolatos saját szakértelmére támaszkodva a Wanting War azt állítja, hogy Bush iraki inváziója inkább a hidegháború utáni amerikai hatalom arroganciájáról szólt, mint Szaddám Huszeinről.

Végső soron Irakot nem azért választották ki, mert meggyőző biztonsági fenyegetést jelentett, hanem mert Bagdad katonailag tehetetlen volt. Az Iraki Szabadság hadművelet az amerikai hatalom demonstrációja volt, különösen az akaraté, hogy használják is.

Ironikus módon, ahogy Record rámutat, egy olyan háború, amelyet az amerikai harciasság reklámozására indítottak, valószínűleg arra készteti az amerikai külpolitikai döntéshozókat és katonai vezetőket, hogy a legkedvezőbb körülményektől eltekintve idegenkedjenek az erő alkalmazásától. De az amerikai hagyományos katonai hatalom korlátainak újfajta tisztelete, különösen mint az idegen kultúrákban a politikai változások befolyásolásának eszköze, valamint a háborúban rejlő kockázatok és bizonytalanságok iránt, az iraki háború egyik kevés pozitív örökségének bizonyulhat.

Record úgy érvel, hogy az amerikaiak iraki tapasztalatainak elrettentő példának kellene lenniük azok számára, akik további amerikai katonai akciókat szorgalmaznak.