Olvasói vélemények
Összegzés:A regény Andreas, egy negyvenes svájci német agglegény életét mutatja be, aki Párizsban él, szembe kell néznie a lehetséges rákbetegséggel, és el kell gondolkodnia hétköznapi létezésén. A kritikusok dicsérik a kötet takarékos, szuggesztív prózáját és az önfelfedezés témáját, míg mások lehangolónak és a jellemfejlődés hiányának tartják.
Előnyök:Az írói stílus világos, egyszerű és szuggesztív, olyan irodalmi nagyságokat idéz, mint Hemingway és Csehov. A történet az élet hétköznapi pillanatainak mély, visszafogott vizsgálatát kínálja, amely egy kifizetődő befejezésben csúcsosodik ki. A halandóság, az önreflexió és a változás témáit járja körül, megmutatva a főhős fejlődését, még ha finom is.
Hátrányok:Sok olvasó passzívnak és motiválatlannak találja a főhőst, ami az elbeszéléstől való elszakadást eredményezi. A cselekményt céltalannak érezhetjük, egyes kritikusok lehangolónak, banálisnak és végül kielégíthetetlennek írják le. Emellett a fizikai megjelenítéssel kapcsolatos problémák, mint például a szoros kötés, rontják az olvasás élményét.
(11 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
On a Day Like This
Könyv tartalma:
A formabontó táj és a Furcsa kertek elismert szerzőjének új regénye a halandóságról, az elidegenedésről és az élet abszurditásáról
Egy olyan napon, mint bármelyik másik, Andreas megváltoztatja az életét. Amikor egy rutinszerű orvosi vizit váratlan prognózishoz vezet, nagy vágyakozás keríti hatalmába - de ki tudja megmondani, hogy honvágy vagy vándorlásvágy? Andreas mindent hátrahagy, eladja párizsi lakását; megszakít minden társadalmi kapcsolatot; felmond tanári állásában; és búcsút int a kávézókban tétlenül ücsörgő napoknak - hogy megkeresse a nőt, akit egykor, fél életen át szeretett. A napok monotóniája tartotta kordában; most csodában és újrakezdésben reménykedik.
Andreas utazása visszavezeti őt fiatalkorának tartományába, svájci szülővárosába, ahol visszatér az ismerős utcákba, ahol a bátyja még mindig a gyerekkori otthonukban lakik, és ahol Fabienne, a nő, akinek fiatalkorában megszállottja volt, ugyanazt a tavat látogatja, amelyben egykor együtt úsztak. Andrást, akit még mindig emészt az elveszett szerelem utáni vágyakozás, és akit elvakít a jövője bizonytalansága, az a kérdés gyötri, mi lett volna, ha a dolgok másképp történnek.
Peter Stammot "stiláris aszkétaként" dicsérték, prózáját pedig "lapidáris kifejezésmód, telegramos tömörség és finomra hangolt érzékenység jellemzi" (Bookforum). Az Egy ilyen napon Stamm visszafogott megfigyelő stílusa lehetővé teszi, hogy együtt utazzunk antihősünkkel a banalitás, az üres világban való élet válságain, és azon a felismerésen, hogy az élet véges - hogy élni kell, amíg ez lehetséges.
Dicséret a Formátlan tájról:
"Érzékeny és idegesítő.... Szokatlanul bensőséges mű, amely az olvasót saját megélt tapasztalataira emlékezteti, nagyobb intenzitással, mint sok olyan könyv, amely itthon is megjelenik." --The New Republic Online.
"Ha Albert Camus olyan korban élt volna, amikor a távoli norvég halászfalvakban az embereknek volt e-mailjük, talán írt volna egy ilyen regényt." - The New Yorker.
"A Formátlan tájnak üdítő tisztasága van, hiányzik belőle a téveszme, a nagyzolás." - Los Angeles Times.
