Olvasói vélemények
Összegzés:Peter Stamm „Egy ilyen napon” című könyvében Andreas, a 40 éves, egyhangú életet élő párizsi tanár szembesül halandóságával, és önreflexiós útra indul. A történet a magány, az egzisztenciális szorongás és az értelemkeresés témáit járja körül, mégis megosztja az olvasókat a hatása és mélysége tekintetében.
Előnyök:⬤ Gyönyörűen megírt, tiszta és egyszerű próza.
⬤ Az önfelfedezés és a halandóság mély témáival foglalkozik.
⬤ Meghálás befejezéssel szolgál, amely néhány olvasó számára értelmesnek tűnik.
⬤ Egyes kritikusok nagyra értékelik a szuggesztív és takarékos írói stílust, és Csehovhoz hasonlítják.
⬤ Minimalista mű, amely jól mozog, így könnyen olvasható.
Hátrányok:⬤ A főszereplőt, Andrást passzívnak és közömbösnek tartják, ami az olvasókkal való kapcsolat hiányához vezet.
⬤ A történetet sokan lehangolónak, hétköznapinak és alapvető fejlődés vagy megoldás nélkülinek találják.
⬤ A könyv fizikai megjelenését kritizálják, mert rosszul nyomtatott és kényelmetlen kézbe venni.
⬤ Egyes olvasók úgy érzik, hogy a cselekmény sekélyes, és hogy végül nem sok mindent ér el.
⬤ Vannak panaszok a félrevezető reklámszövegre, és arra, hogy az nem fejti ki a kívánt érzelmi hatást.
(11 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
On A Day Like This
Könyv tartalma:
A formabontó táj és a Furcsa kertek elismert szerzőjének új regénye a halandóságról, az elidegenedésről és az élet abszurditásáról
Egy olyan napon, mint bármelyik másik, Andreas megváltoztatja az életét. Amikor egy rutinszerű orvosi vizit váratlan prognózishoz vezet, nagy vágyakozás keríti hatalmába - de ki tudja megmondani, hogy honvágy vagy vándorlásvágy? Andreas mindent hátrahagy, eladja párizsi lakását; megszakít minden társadalmi kapcsolatot; felmond tanári állásában; és búcsút int a kávézókban tétlenül ücsörgő napoknak - hogy megkeresse a nőt, akit egykor, fél életen át szeretett. A napok monotóniája tartotta kordában; most csodában és újrakezdésben reménykedik.
Andreas utazása visszavezeti őt fiatalkorának tartományába, svájci szülővárosába, ahol visszatér az ismerős utcákba, ahol a bátyja még mindig a gyerekkori otthonukban lakik, és ahol Fabienne, a nő, akinek fiatalkorában megszállottja volt, ugyanazt a tavat látogatja, amelyben egykor együtt úsztak. Andrást, akit még mindig emészt az elveszett szerelem utáni vágyakozás, és akit elvakít a jövője bizonytalansága, az a kérdés gyötri, mi lett volna, ha a dolgok másképp történnek.
Peter Stammot "stiláris aszkétaként" dicsérték, prózáját pedig "lapidáris kifejezésmód, telegramos tömörség és finomra hangolt érzékenység jellemzi" (Bookforum). Az Egy ilyen napon Stamm visszafogott megfigyelő stílusa lehetővé teszi, hogy együtt utazzunk antihősünkkel a banalitás, az üres világban való élet válságain, és azon a felismerésen, hogy az élet véges - hogy élni kell, amíg ez lehetséges.
Dicséret a Formátlan tájról:
"Érzékeny és idegesítő.... Szokatlanul bensőséges mű, amely az olvasót saját megélt tapasztalataira emlékezteti, nagyobb intenzitással, mint sok olyan könyv, amely itthon is megjelenik." --The New Republic Online.
"Ha Albert Camus olyan korban élt volna, amikor a távoli norvég halászfalvakban az embereknek volt e-mailjük, talán írt volna egy ilyen regényt." - The New Yorker.
"A Formátlan tájnak üdítő tisztasága van, hiányzik belőle a téveszme, a nagyzolás." - Los Angeles Times.
