Egy kétsoros detektívtörténet: Mark Twain novellája, amelyben Sherlock Holmes az amerikai nyugaton találja magát.

Olvasói vélemények

Mark Twain „Egy kétszereplős detektívtörténet” című műve két, egymásba fonódó történetet mutat be: egy komoly bosszútörténetet és egy humoros, Sherlock Holmest szatirikusan ábrázoló detektívtörténetet. Míg a legtöbb olvasó értékeli Twain történetmesélését és szellemességét, a kivitelezéssel és a tartalom mélységével kapcsolatban megoszlanak a vélemények, egyesek csalódottságuknak adnak hangot a benne rejlő témák és az írásmód miatt.

Az olvasók dicsérték a történetek szórakoztató jellegét, Twain gazdag nyelvezetét és szellemes humorát. Különösen tetszett a komoly és a komikus történet keveredése, valamint a Sherlock Holmesról szóló szatíra. Sokan találták szórakoztató, könnyed olvasmánynak, amely bemutatja Twain mesemondói képességeit, és történelmi és irodalmi érdekességeket kínál.

A kritikusok megjegyezték, hogy a könyv nem Twain legjobb műve, egyesek szerint a vártnál kevésbé szellemes. A történet bosszú témáját egyesek ízléstelennek tartották, és olyan problémákat említettek, mint a gépelési hibák és a vándorló elbeszélés. Az elavult nyelvezet és a potenciálisan visszataszító faji megjegyzések szintén vitatottak voltak.

(63 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

A Double Barrelled Detective Story: A short story by Mark Twain in which Sherlock Holmes finds himself in the American west

Könyv tartalma:

A Double Barrelled Detective Story

Mark Twain.

1902.

⬤ A Double Barreled Detective Story Mark Twain (Samuel Clemens) novellája/novellája, amelyben Sherlock Holmes az amerikai nyugaton találja magát. ÖsszefoglalóA történet két bosszúívből áll. Az elsődleges ívben egy gazdag fiatal nőt bántalmaz, megaláz és elhagy új férje, Jacob Fuller, akit apja akarata ellenére vett feleségül, bántalmaz, megaláz és elhagy. A fiatal Fuller neheztel apja elutasítására és arra, hogy neer-gyerekként utasította el, és elhatározza, hogy bosszút áll új menyasszonya rossz bánásmódjával. Miután elhagyta, fiút szül, akit Archy Stillmannek nevez el. Amikor a gyermek nagyobb lesz, az anya felfedezi, hogy hihetetlen szaglással rendelkezik, mint egy véreb. Az anya utasítja az immár tizenhat éves gyermekét, hogy keresse fel biológiai apját azzal a szándékkal, hogy tönkretegye annak békéjét és hírnevét, és ezáltal elégtételt vegyen a lánynak.

⬤ Öt évvel később egy második ívben, egy kaliforniai bányásztáborban Fetlock Jones, Sherlock Holmes unokaöccse megöli gazdáját, Flint Bucknert, az ezüstbányászt, felrobbantva annak kunyhóját. Mivel ez akkor történik, amikor Holmes éppen látogatóban van, Holmes alkalmazza a képességeit az ügyben, és logikusan kimunkált következtetést von le, amelyet Archy Stillman a szaglóérzékét használva bizonyítja be, hogy mélységesen téves.

⬤ Ez tekinthető egy újabb darabnak, amelyben Twain azt próbálja bizonyítani, hogy az élet nem egészen a logikát követi. Ez Twain szatírája a krimi műfajáról. A második ívben Sherlock Holmest ábrázolják, amint nevetséges mértékben alkalmazza a "tudományos módszereket", mégis teljesen téves értékelésre jut. Másrészt a bűntényt olyan természetfeletti képességgel oldja meg, amellyel egyetlen normális ember sem rendelkezik. Ám még ez sem fedi fel a teljes igazságot, ahogy a történet végső fordulata is jelzi. Ráadásul Sam Clemens/Mark Twain a történet közepén - állítólag a történet folytatása közben - átdöfte a "4. falat", és önmagaként jelent meg, és válaszolt az olvasók által az újság szerkesztőjének küldött levelekre. A levélváltás során Twain gúnyolódott/önreklámozott néhány másikon.