Egy ló története

Olvasói vélemények

A könyv Mark Twain egyedi írói stílusát és kreativitását mutatja be, különösen a ló szemszögéből. Bár sok olvasó értékelte a humorát és az eleven történetmesélést, a befejezés jelentős kritikákat kapott kegyetlensége és a boldog megoldás hiánya miatt, ami miatt a könyv nem alkalmas a gyermekek és egyes állatbarátok számára.

⬤ Élénk és kreatív történetmesélés
⬤ Twain humorát és jól kidolgozott nyelvezetét mutatja be
⬤ a különböző nézőpontok fokozzák az olvasás élményét
⬤ a karakterek megnyerőek
⬤ néhány olvasó meghatónak és élvezetesnek találta.

⬤ A befejezés sötét és kegyetlen, sok olvasót sokkolt
⬤ egyes példányokból jelentős részek hiányoznak
⬤ nem alkalmas gyerekeknek vagy érzékeny olvasóknak
⬤ egyesek nehezen követhetőnek találták
⬤ egyes esetekben silány utánnyomásként kritizálták.

(41 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

A Horse's Tale

Könyv tartalma:

A Horse's TaleBy Mark Twain1907 A Horse's Tale Mark Twain (Samuel Clemens) regénye, amelyet részben Soldier Boy, Buffalo Bill kedvenc lovának, Buffalo Billnek a hangján írt egy kitalált határőrvidéki előőrsön, az amerikai 7. lovassággal.

HáttérA Harper's Magazine eredetileg két részletben jelentette meg a történetet 1906 augusztusában és szeptemberében. Clemens azután írta a történetet, hogy Minnie Maddern Fiske színésznőtől felkérést kapott, hogy segítsen a bikaviadalok elleni küzdelemben. A Harper's 1907 októberében 153 oldalas könyv formájában adta ki a történetet.

Clemens lánya, Susy Clemens, aki 1896-ban, 24 évesen, gerincvelő-meningitisben halt meg, a főszereplő Cathy Alison ihletője volt.

Amikor Clemens a történetet a Harper's-nek küldte, mellékelte Susy fényképét is, hogy az illusztrátor Cathyhez használhassa. Én vagyok Buffalo Bill lova.

Az életemet a nyergében töltöttem - vele együtt a nyeregben is -, és jó kétszáz fontot nyom, ruhák nélkül, és nem tudni, mennyit nyom, amikor a hadiösvényen van, és az elemózsiát is be van szíjazva. Több mint hat láb magas, fiatal, egy gramm felesleges hús sincs benne, egyenes, kecses, ruganyos a mozgása, gyors, mint a macska, és szép arca van, fekete haja a vállára lóg, és gyönyörűen néz ki, és senki sem bátrabb nála, és senki sem erősebb, csak én magam. Igen, aki kételkedik abban, hogy jó őt látni, annak látnia kellene őt gyöngyös bakbőrben, a hátamon, a puskája a válla fölött kukucskálva, ellenséges nyomot kergetve, én meg megyek, mint a szél, a haja pedig hátulról, széles lógójának védelméből kibomlik.

Igen, látványos látványt nyújt akkor - és én magam is részese vagyok. Én vagyok a kedvenc lova, a tucatnyi közül. Akkora, amekkora ő, nyolcvanegy mérföldet cipeltem vele a felderítőn alkonyat és napfelkelte között, és ötvenre vagyok jó, nap mint nap, és mindig.

Nem vagyok nagydarab, de üzleti alapon vagyok felépítve. Ezer és ezer mérföldet vittem már felderítő szolgálatban a hadseregnek, és nincs olyan szurdok, hágó, völgy, erőd, kereskedelmi állomás, bölénytelep a Sziklás-hegység és a Nagy-síkság egész kiterjedésében, amit ne ismernénk olyan jól, mint a kürtjeleket.

Ő a határhadsereg felderítő főnöke, és ez nagyon fontossá tesz minket. Egy ilyen pozícióban, mint amilyenben én vagyok a katonai szolgálatban, jó családból kell származni, és az átlagnál jóval magasabb műveltséggel kell rendelkezni ahhoz, hogy az ember méltó legyen erre a helyre.