Olvasói vélemények
Összegzés:David Keplinger „Egy másik város” című verseskötete az élet, a halál és a különböző valóságok közötti kapcsolatok témáját járja körül a városok metaforáján keresztül. A könyv személyes és egyetemes tapasztalatok átgondolt feltárását mutatja be, különös tekintettel a költő néhai édesapjával való kapcsolatára, az álmokra és a fizikai világon túli létezés fogalmára. Művészi érdemei és fantáziadús mélysége ellenére egyes olvasók úgy érzik, hogy hiányzik belőle az erős érzelmi kötődés, és mélyebben is elmélyedhetett volna ellentmondásosabb témákban.
Előnyök:⬤ Éles figyelem a részletekre és fantáziadús szellemesség a költészetben.
⬤ Sikeresen használja a városi metaforát az élet, a halál és a létezés összetett témáinak feltárására.
⬤ Elismerés, mint díjnyertes gyűjtemény, amelyet művészi színvonaláért és látásmódjáért dicsérnek.
⬤ Magával ragadó és egyedi hang, emlékezetes képekkel és gondolatokkal.
⬤ A költői formák és szerkezetek sokfélesége fokozza az olvasás élményét.
Hátrányok:⬤ Néhány versből hiányzik az érzelmi mélység és kapcsolat.
⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy a szerző megkerülte a vitásabb témákat.
⬤ A központi témák mélyebb feltárása iránti vágy.
(3 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Another City: Poems
Könyv tartalma:
Milyen érzés megtapasztalni egy várost? Állni a magas épületek alatt, a tömeg számtalan arca között? Megpróbálni, hogy a lárma fölött is hallható legyél?
Az Egy másik város versei egyszerre utaznak befelé és kifelé: az önvád és a kegyelem pillanataiba, valamint a távolságtartás és az összetartozás pillanataiba. A városi táj által meghatározott élményektől - egy meghiúsult vásárló egy bezárt könyvesbolt ajtajánál Krétán, egy véletlen találkozás egy talán volt szeretővel Koppenhágában - egészen magukig az utcákig, ahol „egy sikátor egy vessző volt a gyötrelem nyelvtanában”, David Keplinger kezében megdöbbentő képek ütköznek és keverednek, mint testek egy forgalmas főúton.
A Még egy másik város ügyesen átfogja nemcsak a világvárosok fizikai terét, hanem a megfoghatatlanabb és intimebb távolságokat is: születés és halál, apa és fiú, múlt és jelen, metafora és valóság között. Ezekben a versekben a világba való belépésünk az, amikor „a seb, amit magánynak hívnak, / megnyílik”, és a belőle való kiutazásunk a városok idegen, de nem teljesen ismeretlen konstellációin keresztül történik: Cherbourg, Manila, Port-au-Prince.
Megható, kísérteties atlasz belső és külső világokhoz egyaránt.
