Olvasói vélemények
Összegzés:Arszenyij Tarkovszkij angolra fordított verseinek antológiája vegyes kritikákat kapott, sokan dicsérik a fordítások szépségét és mélységét, míg mások a fordítások minőségét kritizálják.
Előnyök:A verseket érzelmileg gazdagnak és mélyen megindítónak írják le. A fordítások megfelelően közvetítik Tarkovszkij szenvedélyét és érzékenységét, így a versek a szélesebb közönség számára is hozzáférhetővé válnak. Sok kritikus kiemeli a fordítások kiváló minőségét és az eredeti orosz szöveg mellett az eredeti orosz szöveg értékét.
Hátrányok:Néhány olvasó a fordításokat nem találja megfelelőnek, és megkérdőjelezi a versek lefordítására vonatkozó döntést. A tartalmi elvárásokkal kapcsolatban vegyesek az érzések, néhányan azt állítják, hogy többet vártak a gyűjteménytől.
(7 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
I Burned at the Feast: Selected Poems of Arseny Tarkovsky
Könyv tartalma:
Költészet. Film. Oroszból fordította Philip Metres és Dimitri Psurtsev. Tarkovszkij most Mandelstam, Akhmatova és Brodszkij sorába lép. Philip Metres és Dimitri Psurtsev fordításai - pontosak és célzatosak, szúrósan közvetlenek és mégis elsöprőek, gyászosak és ünnepélyesek - csodálatosak. --PEN/Heim idézet.
Hogyan fordítja le az orosz klasszikus, Arszenyij Tarkovszkij munkásságát? Képzeljük el, hogy megpróbáljuk lefordítani Yeatset: magas stílusú retorika, intenzív érzelmek, a nyelv helyi tónusai, bonyolult történelmi háttér, a költő kontra állam régi egyenlete, egy gyengéd szerelmi líra hangvétele, mindez egybefonódva, mindez kiválóan kivitelezve - és mindez olyannyira lehetetlen újra visszaadni. És mégis, az ember megpróbálja. Philip Metres és Dimitri Psurtsev esetében az ember ragyogóan, élvezettel, szenvedéllyel, imádsághoz hasonló figyelemmel, igazi költők fülével próbálkozik. Az eredmény? Tarkovszkij hangjának komolysága és közvetlensége hibátlanul átjön angolra, itt van, őszinte és fájdalmas, szúrós és néha félénk is, mint egy szarvas, amely egyenesen rád néz, mielőtt elfutna. Tarkovszkij ambíciója az volt, hogy minket - akik utána élnek - keressen a földön, az időn keresztül. Ezt teszi ebben a zseniális fordításban. --Ilya Kaminsky.
Arszenyij Tarkovszkij tízéves volt az orosz forradalom idején, és hat hónappal a berlini fal megnyitása előtt halt meg. Költői pályafutását azzal töltötte, hogy az egyszerű boldogság és a tiszta bánat elegáns és szigorúan belső átváltozásait alkotta meg, az egyéni én diadalát a háborús és kommunista Oroszország mindennapi életének brutális valóságával szemben. Műveinek ezen aprólékos fordításán keresztül az olvasók egy olyan metafizikai komplex költészettel találkozhatnak, amely egyszerre égető és merengő, és amely nagyon is párbeszédben áll olyan nagy szovjet költőkkel, mint Oszip Mandelstam és Anna Akhmatova. Tarkovszkij egy olyan országról ír, ahol "egykoron úgy éltünk, mintha sírban lennénk, nem ittunk teát", de mégis sikerült "gyomból kenyeret csinálni", ahol a "kék ég homályos", de mégis sikerül "szitakötők és madarak dajkája" lenni." - Michael Dumanis.
