Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 5 olvasói szavazat alapján történt.
Theory at Yale: The Strange Case of Deconstruction in America
Ez a könyv az „elmélet” és a „dekonstrukció” közötti rokonságot vizsgálja, amely az amerikai akadémián az 1970-es években alakult ki Harold Bloom, Paul de Man, Geoffrey Hartman és J. Hillis Miller „yale-i kritikusok” révén, akikhez néha Jacques Derrida francia filozófus is csatlakozott.
Ezzel a félig fiktív kollektívával az elmélet médiaeseménnyé vált, először az akadémián, majd a szélesebb nyomtatott médiában, a dekonstrukcióval és a „Yale-lel” való fantasztikus kapcsolatában és annak révén. Az esztétikai humanizmusnak az amerikai pedagógiai diskurzusban játszott fontos szerepe kontextust biztosít az elmélet mint esztétikai botrány megértéséhez, és annak vizsgálata, hogy de Man munkássága milyen módon kérdőjelezi meg az esztétikai pátoszokat, segít megérteni, hogy az 1980-as évekre miért éppen ő vált mindenekelőtt az „elmélet” megszemélyesítőjévé.
A "yale-i kritikusok" jelenségének széles körű bemutatását az elmélet eseményének gondos újravizsgálatával kombinálva Redfield a líráról, Hartman wordsworthi képzeletének ábrázolásáról, Bloom korai, 1970-es évekbeli befolyáselméletéről, valamint későbbi, a médiában a nyugati kánon zsenijeként való újratalálásáról szóló fejezetekben a nyelv megbízhatatlanságából és embertelenségéből fakadó fenyegetésnek, valamint John Guillory befolyásos kísérletéről, amely a de Man-i elméletet az irodalom növekvő marginalizálódásának tüneteként értelmezte. Az utolsó fejezet Mark Tansey Derrida Queries de Man és Constructing the Grand Canyon című festményeit vizsgálja, amelyek finom, összetett reflexiókat kínálnak az elmélet mint dekonstrukció sajátos eseményéről Amerikában.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)