Olvasói vélemények
Összegzés:Összességében a „Lectures on the History of Political Philosophy” című Rawls-műről szóló kritikák pozitív fogadtatást tükröznek, különösen kiemelve a tartalom egyértelműségét és relevanciáját más műveihez képest. Míg sokan éleslátónak és hozzáférhetőnek találják az előadásokat, vannak kritikák a könyv felépítésével és bemutatásával kapcsolatban.
Előnyök:⬤ Az előadások világos és rokonszenves tárgyalásokat nyújtanak olyan kulcsfontosságú politikai filozófusokról, mint Hobbes, Locke és Rousseau.
⬤ Sok olvasó úgy találja, hogy a tartalom rendkívül releváns és könnyebben érthető Rawls más műveihez, például az „Előadások az erkölcsfilozófia történetéről” címűhöz képest.
⬤ A könyv új perspektívát kínál Rawls eszméinek történelmi kontextusára, így azok mélyebbnek és értelmesebbnek tűnnek.
⬤ Kiváló kutatási eszközként szolgál a politikai filozófiát tanulmányozók számára.
Hátrányok:⬤ Egyesek szerint a könyv nem alkalmas Rawls vagy a filozófia bevezető szövegének, mivel elsősorban előadás-átiratokból áll.
⬤ Egy recenzens megjegyezte, hogy a könyv nem közölte a korábbi jegyzeteket és kiemeléseket, ami befolyásolta az élményt.
⬤ Említették, hogy Rawls megközelítése nem nyújt kiegyensúlyozott bevezetést a politikai és társadalmi filozófiába, ami ronthat a könyv tudományos igényességén.
(12 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Lectures on the History of Political Philosophy
Könyv tartalma:
A néhai John Rawls utolsó könyve, amely a modern politikai filozófiáról szóló, hosszú ideje tartó kurzusához írt előadások és jegyzetek alapján készült, a liberális politikai hagyományról szóló beszámolót nyújt az olvasóknak egy olyan tudóstól, akit sokan a hagyomány mögött álló filozófia legnagyobb kortárs képviselőjének tartanak.
Rawls célja az előadásokban az volt, írta, hogy azonosítsa a liberalizmus központibb vonásait, amelyek az igazságosság politikai felfogását fejezik ki, ha a liberalizmust a demokratikus alkotmányosság hagyományán belülről nézzük. Ezt úgy éri el, hogy megvizsgálja a liberális és a demokratikus alkotmányos hagyományt alkotó számos irányzatot, valamint azokat a történelmi személyiségeket, akik a legjobban képviselik ezeket az irányzatokat - köztük a kontraktuselvű Hobbes, Locke és Rousseau; az utilitaristák Hume, Sidgwick és J. S. Mill; valamint a liberalizmus kritikusának tekintett Marx. Rawls Joseph Butler püspökről szóló előadásait is tartalmazza egy függelék. A három évtized alatt folyamatosan átdolgozott és finomított, Rawls e személyiségekről szóló előadásai tükrözik a liberalizmus és a demokrácia történetével kapcsolatos fejlődő és változó nézeteit - valamint azt, hogy saját munkáját hogyan látta e hagyományokhoz viszonyítva.
A társadalmi szerződés, az utilitarizmus és a szocializmus tanának - és legbefolyásosabb képviselőinek - világos és gondos elemzésével ez a kötet kritikus helyet foglal el az általa kifejtett hagyományokban. Rawlsra jellemző türelem és kíváncsiság jellemzi, és tanítványa és tanársegédje, Samuel Freeman gondosan szerkesztette, így ezek az előadások méltó befejezése az életművének és a politikai filozófia történetének is.
