Distributed Leadership: Different Perspectives
Alma Harris Az iskolai vezetés jelenleg az elosztott vezetés gondolatával van elfoglalva. Úgy tűnik, kevés ötlet váltott ki annyi figyelmet, vitát és vitát.
Bármilyen álláspontot is képviselünk az elosztott vezetésről, és nem lehet nem egyet, az megcáfolhatatlan, hogy az elosztott vezetés a pillanat vezetői eszméjévé vált. Ez az elképzelés azonban egészen a 20-as évek közepéig, sőt talán még korábbra is visszavezethető. Akkor miért ez az érdeklődés? A válasz részben abban keresendő, hogy eltávolodtunk az egyetlen vezetőre összpontosító elméletalkotástól és empirikus vizsgálattól.
Ezt az elmozdulást kétségtelenül az iskolákon belüli és az iskolarendszereken belüli strukturális változások táplálták, amelyek a vezetési gyakorlat - ternatív modelljeit vagy formáit eredményezték. A bizonyítékok rávilágítanak arra, hogy a formális vezetői pozíciókat betöltők egyre inkább felismerik a meglévő strukturális intézkedések korlátait a szervezeti növekedés és átalakulás biztosítása érdekében (Fullan et al., 2007; Harris et al., 2008; Chapman et al., 2008).
Ennek következtében sok iskolaigazgató és igazgató aktívan átszervezi, átrendezi és újratervezi iskolája vezetői gyakorlatát (Harris, 2008). Bár az ilyen változások leírására használt terminológia eltérő, az alapelv a vezetői gyakorlat kiterjesztése vagy megosztása.
Bár a tudósok már régóta amellett érveltek, hogy a vezetés vizsgálatához a szervezetek csúcsán állókon túl kell lépni (Barnard, 1968; Katz és Kahn, 1966), egészen a közelmúltig az iskolai vezetéssel kapcsolatos szakirodalom nagy része inkább az igazgató fejére összpontosított.
