Elszabadult egyetemi költségek: Hogyan nem tudják a főiskolák igazgatótanácsai megvédeni a diákjaikat?

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Runaway College Costs: How College Governing Boards Fail to Protect Their Students

Könyv tartalma:

Az Egyesült Államokban a főiskolai költségek, különösen a tandíj és a díjak, sokkal gyorsabban nőttek, mint az általános fogyasztói árindex vagy a háztartások átlagos jövedelme. Ez a költséginfláció gyakorlatilag bezárta a felsőoktatás kapuit sok képzett hallgató előtt, és hozzájárult a megdöbbentő 1,5 billió dolláros hallgatói adóssághoz. Emellett az Egyesült Államokban 2011 és 2019 között nyolc egymást követő évben csökkent a főiskolai beiratkozások száma, mivel a főiskolai hallgatóság egyre inkább a családi jövedelmek alapján rétegződött.

Gyakorlatilag minden állami főiskolai költségnövekedéshez azonban az egyes egyetemek igazgatótanácsainak pozitív szavazata szükséges - és a feljegyzések azt mutatják, hogy ezek a szavazatok szinte mindig egyhangúak. A Runaway College Costs című könyvében James V. Koch és Richard J. Cebula azzal érvel, hogy sok kurátor elfelejtette, hogy a diákok, szülők és adófizetők érdekeit képviselő bizalmi emberként kellene eljárniuk. Ehelyett - magyarázza Koch és Cebula - túl gyakran előfordul, hogy a kurátorok a méretet és a rangosabb helyezéseket helyezik előtérbe a hozzáférhetőség és a megfizethetőség helyett. Ezek a rosszul megválasztott prioritások arra késztetik őket, hogy az egyre több plüss létesítmény, a drága sportprogramok, az adminisztráció felduzzasztása, valamint az oktatás és a kutatás elavult modelljei mellett szavazzanak.

Koch és Cebula úttörő empirikus bizonyítékokat szolgáltatnak az igazgatótanács tagságának, méretének és működésének a tandíjakra és díjakra gyakorolt hatásáról. Bemutatják például, hogy a nagy hatalommal rendelkező, egész államra kiterjedő igazgatótanácsok jelentős nyomást gyakorolnak lefelé a tandíjakra és a díjakra, és hogy az állami finanszírozás csökkentése nem magyarázza a tipikus négyéves állami intézmények költségnövekedésének több mint a felét. A szerzők számos egyetemi és egyetemen kívüli megoldást kínálnak ezekre a problémákra, beleértve az egyetemi elnökök és a felsővezetők elé helyezett ösztönzők megváltoztatását. Végül arra a következtetésre jutnak, hogy bár az állami egyetemek igazgatótanácsait hibáztatni kell a főiskolai költséginfláció felgyorsulásáért, ők vannak a legmegfelelőbb helyzetben ahhoz, hogy javítsanak a helyzeten.

A Runaway College Costs című könyv reményteli véget ér, és azt sugallja, hogy az irányító testületek és a hozzájuk tartozó kurátorok rendelkeznek a legnagyobb lehetőséggel a helyzet javítására. Ez a könyv, amely az első szigorú empirikus bizonyítékot szolgáltatja arról, hogy a különböző irányítási módok milyen hatást gyakoroltak nemcsak a tandíjakra és a díjakra, hanem az intézményi teljesítmény féltucatnyi mérőszámára is, komoly érdeklődésre tarthat számot a kormányzók, a törvényhozók, az állami egyetemek igazgatótanácsainak tagjai és munkatársaik, az állami felsőoktatás hagyományos céljainak támogatásában érdekeltek, és természetesen a diákok és szüleik, valamint az adófizetők számára.