Elveszett fordításban: Egy élet egy új nyelven

Olvasói vélemények

A „Lost in Translation: A Life in a New Language (Egy élet egy új nyelven) című könyve Eva Hoffman emlékiratai, amelyekben a Lengyelországból Kanadába, majd az Egyesült Államokba való bevándorlásáról ír. Megragadja az identitással, a nyelvvel és a kulturális alkalmazkodással kapcsolatos küzdelmeit, és megható betekintést nyújt a bevándorlók előtt álló kihívásokba. Bár a könyv szép prózát és lebilincselő elbeszéléseket tartalmaz, egyes olvasók szerint a könyv egyes részei túlságosan is terjedelmesek és tudományos szempontból sűrűek, ami ronthat az általános élvezeten.

⬤ Jól megírt és magával ragadó történetmesélés
⬤ átélhető bevándorlói tapasztalatok
⬤ gazdag szókincs
⬤ mélyreható meglátások az identitásról és a hovatartozásról
⬤ nyelvészeknek és alkalmi olvasóknak egyaránt jó
⬤ érzelmileg hatásos, humoros és mély pillanatokkal.

⬤ Néha túlságosan bőbeszédű és filozofikus
⬤ egyes részek sűrűek, és szótárat igényelnek a homályos szókincshez
⬤ egyes olvasók unalmasnak vagy öncélúnak találták
⬤ a tempó problémás, az elbeszélés egyes részei elhúzódónak tűnnek.

(89 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Lost in Translation: A Life in a New Language

Könyv tartalma:

"Csodálatosan átgondolt könyv... Nem csak a kivándorlókról és menekültekről szól. Mindannyiunkról szól.” - The New York Times

Amikor szülei 1959-ben elhozták őt szülőhelye, a háború sújtotta, megfakult eleganciájú Krakkóból, hogy a jól ápolt, külvárosi Vancouverben telepedjen le, Eva Hoffman tizenhárom éves volt. A kamaszkorba lépve elviselte a nosztalgia fájdalmas vonzását, és küzdött, hogy kifejezze magát egy furcsa, hajthatatlan új nyelven.

Szellemi és intellektuális odüsszeiája a főiskolán folytatódott, és végül New York irodalmi világába vezetett, de még mindig két nyelv, két kultúra között érezte magát. De perspektívája a változásban lévő Amerika éles szemű megfigyelőjévé is tette.

A felfelé ívelő mobilitás és az asszimiláció klasszikusan amerikai krónikája. A Lost in Translation egyúttal éles elmélkedés arról, hogyan lehet megbékélni saját egyediségünkkel, hogyan lehet megtanulni, milyen mélyen hat a kultúra az elmére és a testre, és végül mit jelent az, ha valaki saját magát lefordítja.