Elveszett horizont

Olvasói vélemények

A James Hilton által írt Lost Horizon egy klasszikus kalandregény, amely az utópia témáját járja körül négy férfi élményein keresztül, akiket az idilli Shangri-Lába visznek. Bár sok olvasó értékeli a regény időtálló üzenetét, valamint a szereplők és utazásaik részletes feltárását, vannak figyelemre méltó kritikák a regény tempójával kapcsolatban, és egyes kiadásokból hiányoznak olyan kritikus tartalmak, mint a prológus és az epilógus.

⬤ A béke, a nyugalom és a jobb életre való törekvés időtlen témái visszhangra találnak az olvasók körében, különösen a mai világban.
⬤ Gazdagon kidolgozott karakterek, amelyek mély filozófiai felismerésekhez vezetnek.
⬤ Gyönyörűen kivitelezett, limitált példányszámú kiadványok, amelyek a gyűjtők és a romantikusok számára is vonzóak.
⬤ Nosztalgikus pillantást nyújt az 1930-as évek életére és társadalmi nézeteire.
⬤ Sok olvasó varázslatosnak és jó kisiklásnak találta a történetet.

⬤ Egyes kiadásokból, különösen a Kindle-változatokból hiányzik a prológus és az epilógus, ami rontja az általános elbeszélést.
⬤ A lassú tempó az elején zavaró lehet, ami egy elnyújtott történet benyomását kelti.
⬤ Egyes karakterek laposnak vagy ellenszenvesnek tűnnek, ami befolyásolhatja az olvasó elkötelezettségét.
⬤ Több olvasó számolt be tipográfiai hibákról és hiányzó tartalmakról a digitális verziókban.
⬤ Az írásmód elavultnak és a mai olvasók számára nehézkesnek tűnhet.

(907 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Lost Horizon

Könyv tartalma:

Az Elveszett horizont egy 1933-as regény James Hilton angol írótól. Leginkább Shangri-La, egy fiktív utópisztikus lámakolostor eredete miatt emlékeznek rá, amely magasan a tibeti hegyekben található.

Hugh Conway, a brit diplomáciai szolgálat veterán tagja belső békére, szerelemre és céltudatosságra talál Shangri-Lában, amelynek lakói hallatlanul hosszú életet élnek. A könyv témái között szerepel egy utalás egy újabb kataklizmikus világháború közeledtének lehetőségére, ahogyan az abban az időben valóban bekövetkezett. Állítólag legalábbis részben a tibeti határvidéken tett utazásairól szóló beszámolók ihlették, amelyeket Joseph Rock felfedező és botanikus a National Geographicban tett közzé.

Az általa meglátogatott távoli közösségek, mint például Muli, sok hasonlóságot mutatnak a fiktív Shangri-Lával. Az egyik ilyen város, Zhongdian, mostanra hivatalosan is átnevezte magát Shangri-La (kínaiul: Xianggelila) névre, mivel azt állítja magáról, hogy a regény ihletője volt.

A könyv kifejezetten megjegyzi, hogy miután az ember a földön háborút vívott, most az eget fogja betölteni a halállal, és hogy minden értékes dolgot az a veszély fenyeget, hogy elveszik, mint Róma elveszett történetei ("Livius elveszett könyvei"). Azt remélték, hogy az erőszakosok által figyelmen kívül hagyott Shangri-la megőrzi őket, és később feltárja a háborútól kimerült, fogékony világ előtt. Ez volt a lámaszár valódi célja; a tanulás, a belső béke és a hosszú élet az ott élés mellékes hozadéka volt.

Conway az első világháború lövészárok-háborúinak veteránja, akinek a háború utáni érzelmi állapotát gyakran idézik - az érzelmi kimerültség vagy a felgyorsult érzelmi öregedés érzését. Ez harmonizál a lámakolostor meglévő lakóival, és erősen vonzódik a Shangri-La-i élethez.