Elveszett horizont

Olvasói vélemények

Az Elveszett horizont James Hilton klasszikus regénye, amely négy férfi történetét meséli el, akiket a Himalájában történt repülőgép-szerencsétlenség után az idilli és mitikus Shangri-Lába visznek. A könyv az utópia, az emberi természet és az élet értelmének keresése témáit járja körül. Az olvasók általában nagyra értékelik a történet mélységét és időtálló üzenetét, bár egyes kiadásokban problémát jelent az elavult nyelvezet és néhány formai hiányosság.

⬤ Időtlen témák: béke, szépség és az élet értelmének keresése.
⬤ Magával ragadó karakterek és filozófiai mélység.
⬤ Erős vágyakozást ébreszt egy ideális társadalom után.
⬤ Egyes kiadások fizikai minőségét dicséri az esztétikus reprodukció.
⬤ Betekintést nyújt a háború és a társadalom 1930-as évekbeli szemléletébe.

⬤ Az elavult nyelvezet kihívást jelenthet a modern közönség számára.
⬤ A lassú tempó, különösen az elején, frusztrálhat néhány olvasót.
⬤ Több kiadásból hiányzik a prológus és az epilógus, amelyek a teljes kontextus szempontjából kulcsfontosságúak.
⬤ Néhány szereplőnek nincs mélysége és fejlődése, ami vegyes érzéseket kelt az ábrázolásukkal kapcsolatban.
⬤ A Kindle-verziókban a hiányzó tartalmakkal vagy tipográfiai hibákkal kapcsolatos problémákról számoltak be.

(907 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Lost Horizon

Könyv tartalma:

James Hilton (1900. szeptember 9. - 1954. december 20.) angol regényíró, akire leginkább több bestseller, köztük az Elveszett horizont és a Viszlát, Mr. Chips című regényei miatt emlékeznek. Hollywoodi forgatókönyveket is írt.

Elveszett horizont.

Ez a regény először 1933-ban jelent meg, és 1934-ben Hilton elnyerte a Hawthornden-díjat. Később a Pocket Books, amely úttörő szerepet játszott a kis méretű, puha borítójú, olcsó könyvek kiadásában, 1939-ben a Lost Horizon-t választotta első címének. Emiatt a regényt gyakran nevezik a "papírkötéses forradalom" kezdetét jelentő könyvnek.

Hilton állítólag a délnyugat-kínai tartományokat és a tibeti határvidéket felfedező osztrák-amerikai botanikus és etnológus, Joseph Rock National Geographic-cikkeinek olvasása inspirálta az Elveszett horizont megírására és a "Shangri-La" kitalálására. Az akkor még Nagy-Britanniában élő Hiltonra talán hatással voltak a korai tibeti utazók tibeti utazási cikkei, amelyeknek írásait a British Libraryben találták meg. Christian Zeeman, a matematikus Christopher Zeeman dán apja is állítólag a történet hősének mintájául szolgált. Japánban élve (ahol 1925-ben született a fia) eltűnt, és állítólag inkognitóban élt egy zen buddhista kolostorban.

Egyesek szerint a kaliforniai Weaverville elszigetelt völgyvárosa, a messze északi Trinity megyében fekvő Weaverville volt a forrás, de ez Hilton egy 1941-es interjúban tett megjegyzésének félreértelmezéséből ered, amelyben azt mondta, hogy Weaverville Shangri-Lára emlékezteti őt. Véletlenül Junction Cityben (körülbelül 8 mérföldre Weaverville-től) ma egy tibeti buddhista központ működik, ahol időnként sáfrányszínű köntösbe öltözött tibeti szerzetesek járnak.

A "Shangri-La" név egy mitikus utópia, egy örökké boldog, a világtól elzárt föld szinonimájává vált. A Tokió elleni Doolittle-támadás után, amikor a tény, hogy a bombázók egy repülőgép-hordozóról repültek, szigorúan titkos maradt, Franklin D. Roosevelt amerikai elnök tréfásan azt mondta a sajtónak, hogy Shangri-Lából szálltak fel. A haditengerészet később ezt a nevet adta egy repülőgép-hordozónak, Roosevelt pedig a marylandi elnöki rezidenciáját nevezte el Shangri-Lának. (Később Dwight D. Eisenhower elnök az unokája után Camp Davidnek nevezte el a menedékhelyet, és azóta is ezt a nevet használják rá. ) Zhongdian, egy délnyugat-kínai hegyvidéki régiót Shangri-La (Xianggelila) névre kereszteltek át, annak alapján, hogy állítólag ez a hely ihlette Hilton könyvét. (wikipedia.org)