Olvasói vélemények
Összegzés:A könyvet sokan dicsérik a tanár-diák kapcsolat fontosságára és az empátia szükségességére vonatkozó meglátásaiért az oktatásban. A könyv kritikával illeti a jelenlegi oktatási reformokat, amelyek figyelmen kívül hagyják ezeket az alapvető szempontokat, és frissítő perspektívát kínál a pedagógusok számára. Sokakat inspirál arra, hogy tanításait beépítsék szakmai fejlődésükbe.
Előnyök:Hangsúlyozza a tanár-diák kapcsolat fontosságát, személyes kapcsolatra ösztönöz a tanításban, jól megírt és éleslátó, arra inspirálja a pedagógusokat, hogy értelmesen foglalkozzanak a diákokkal, és valós tapasztalatokkal támasztja alá gondolatait.
Hátrányok:A recenziókban nem találtak jelentős hibákat, ami azt jelzi, hogy a fogadtatás erősen pozitív, és kevés a kritikára okot adó tényező.
(2 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Empathic Teaching: Education for Life
Könyv tartalma:
Az elmúlt évtizedben Jeffrey Berman számos publikációt jelentetett meg a személyes írás pedagógiájáról. A Diaries to an English Professor (1994) című könyvében azt vizsgálta, hogy az egyetemi hallgatók milyen módon használhatják a pszichoanalitikus naplóírást az életükben felmerülő konfliktusos kérdések feldolgozására.
A Surviving Literary Suicide (1999) azt vizsgálta, hogyan reagálnak a végzős hallgatók azokra a regényekre és versekre, amelyek az öngyilkosságot ábrázolják és néha dicsőítik. A Risky Writing (2002) című könyvében pedig Berman azt vizsgálta, hogy a tanárok hogyan bátoríthatják a főiskolai hallgatókat arra, hogy biztonságosan írjanak a gyakran túl személyesnek vagy túl veszélyesnek tartott témák széles skálájáról, a barát elvesztésének gyászától a szexuális visszaélésekkel való szembenézésig. Az empatikus tanítás erre a korábbi munkára épít, és megmutatja, hogy a másik megértésén alapuló pedagógia hogyan alakíthatja át a tanulás élményét.
Berman több olyan ismert történet és film tárgyalásával kezdi, amelyekben olyan irodalomtanárok szerepelnek, akik formáló hatást gyakorolnak a diákjaikra, köztük a Viszlát, Mr. Chips, A fekete tábla dzsungele, Fenn a lépcsőn lefelé és a Holt költők társasága.
Ezután az empátia, a trauma és a megbocsátás pedagógiai jelentőségét vizsgálja abban, hogy a diákok hogyan tudnak megbirkózni a mindennapi élet hétköznapi és rendkívüli kihívásaival. A következő fejezetek a diákok tényleges írásainak elemzését tartalmazzák - erőteljes, éleslátó, hiteles esszéket a megélt tapasztalatokról, amelyek mind az intellektuális, mind az érzelmi fejlődésről árulkodnak. A könyv utolsó fejezetében Berman az empatikus tanítás kockázatait és előnyeit vizsgálja, bemutatva, hogy a tanárok hogyan játszhatnak terápiás szerepet az osztályteremben anélkül, hogy terapeuták lennének.
Érvelése szerint azok a tanárok, akiket bizalomgerjesztőnek, támogatónak és megbízhatónak tartanak, kötődési figurákká válnak, és arra befolyásolják a diákokat, hogy érzékenyebbek legyenek osztálytársaik élete iránt, és jobban kapcsolódjanak hozzájuk. Vagy ahogy Berman tömören fogalmaz, az empatikus tanítás empatikus tanuláshoz, egy életre szóló oktatáshoz vezet.
