Olvasói vélemények
Összegzés:Michel Henry „Én vagyok az igazság” című könyve a keresztény filozófia mélyreható feltárása fenomenológiai szemszögből. Kihívja az olvasót, hogy felismerje a kereszténység mély, átalakító igazságait, ahogyan azokat a filozófiai gondolkodáson keresztül érzékeli. A mű felépítése három részre tagolódik, a fenomenológiára, a transzcendenciára és az etikára összpontosítva, így hozzáférhetővé és intellektuálisan kifizetődővé teszi a művet azok számára, akik hajlandóak vele foglalkozni. A szöveg azonban kihívást jelenthet a filozófiai fogalmakban járatlan olvasók számára.
Előnyök:⬤ Mélyen átformáló és mélyen belátó a keresztény igazságokról.
⬤ A krisztológia és a fenomenológia hiteles feldolgozása.
⬤ Az olvasók számára a filozófiai felhangok ellenére is hozzáférhető nyelvezet.
⬤ Széleskörű érdeklődés és kapcsolatok a modern filozófiával, a hegelizmussal és a marxizmussal.
⬤ Frissítő perspektívák az Újszövetséggel kapcsolatban és a kereszténység hagyományos nézeteinek kritikája.
⬤ Magával ragadó és elgondolkodtató, így alkalmas alapos tanulmányozásra.
Hátrányok:⬤ Kihívást jelenthet és sűrű lehet, ami gondos olvasást igényel.
⬤ Néhány olvasónak nehézséget okozhat a filozófiai szakzsargon.
⬤ A témák összetettsége nem biztos, hogy vonzó a filozófiai háttérrel nem rendelkező alkalmi olvasók számára.
(7 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
I Am the Truth: Toward a Philosophy of Christianity
Könyv tartalma:
Ez a könyv, amely az európai filozófiában mostanában tapasztalható „visszatérés a valláshoz” része, egy olyan vezető fenomenológiai gondolkodó pályafutásának csúcspontját jelenti, akinek korábbi munkái Marxtól a pszichoanalízis genealógiáján keresztül követik nyomon a pályát, amely Descartes „Gondolkodom, vagyok” mondását úgy értelmezi, hogy „Érzem, hogy gondolkodom, vagyok.”.
Ebben a könyvében Henry nem azt kérdezi, hogy a kereszténység „igaz” vagy „hamis”. Sokkal inkább az a kérdés, hogy a kereszténység mit tekint igazságnak, milyen igazságot kínál az embereknek, mit igyekszik közölni velük, nem mint elméleti és közömbös igazságot, hanem mint lényegi igazságot, amely valamilyen titokzatos rokonság révén alkalmas számukra, olyannyira, hogy egyedül ez képes biztosítani számukra az üdvösséget. Eközben Henry óhatatlanul érvel az igazság azon felfogása ellen, amely a modern gondolkodást uralja, és amely sokrétű következményeiben meghatározza azt a világot, amelyben élünk.
Henry amellett érvel, hogy Krisztus feloldja „a világ igazságát”, hogy ő a hozzáférés az önszeretet végtelenségéhez, a radikális szubjektivitáshoz, amely nem ismer el külsőt, az affektív élet immanenciájához, amely a minden tárgyiasító gondolkodáshoz végzetesen hozzákapcsolt kétségbeesésen túl található. Isten országa itt és most valósítja meg magát Krisztus szeretete által abban, amit Henry „az Élet önszeretetének” nevez. Ebben az állapotban, állítja, a hiány, az ambivalencia és a hamis kivetítés minden problémája megoldódik.
