Értékelés:
Az Aurelio Zen-sorozat utolsó része, Michael Dibdin „Végjátékok” című regénye dicséretet és kritikát egyaránt kapott az olvasóktól. Míg sokan élvezték a hiteles olasz környezetet, a jól megrajzolt karaktereket és a bonyolult cselekményt, mások szerint a történet szétesett, és úgy érezték, hogy a sorozat korábbi részeihez képest elmaradt. Összességében úgy ítélték meg, hogy ez egy kielégítő lezárása a szeretett Zen karakterének, bár néhány olvasó veszteségérzetet és a lezárás hiányát érezte.
Előnyök:⬤ Ötletes cselekményvezetés és jól megrajzolt karakterek
⬤ Olaszország, különösen Calabria hiteles és magával ragadó leírása
⬤ Fura humor, amely fokozza a hangulatot
⬤ A váratlan fordulatokkal tarkított összetettség leköti az olvasót
⬤ Erős jellemfejlődés, különösen Aurelio Zen esetében
⬤ Sok olvasó szerint ez egy értékes kiegészítő és méltó befejezése a sorozatnak.
⬤ Néhányan úgy találták, hogy a történet szétesett és nehezen követhető a számos cselekmény és karakter miatt
⬤ A befejezés egyes olvasók számára antiklimatikusnak tűnt
⬤ Néhányan úgy érezték, hogy Aurelio Zen karaktere nem zárult le
⬤ Néhány kritika szerint nem volt olyan lebilincselő, mint a sorozat korábbi könyvei, ami a minőség csökkenésére utal
⬤ Az olvasók megjegyezték, hogy a könyv talán nem lesz olyan lebilincselő azok számára, akik nem ismerik a karaktert vagy a sorozatot.
(74 olvasói vélemény alapján)
A halott ember addig követte az ösvényt, amíg az az utolsó megmaradt fák fölé nem emelkedett, és nem lett többé egy durva, döngölt földből és kopott fűből álló vonal, hanem egy sziklafalból kivájt, köves rámpává vált, amelyet az ősi, vasperemes szekérkerekek koptató ereje mélyen koptatott.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)