Értekezések a barátságról és az öregkorról

Olvasói vélemények

A könyvben E. S. Shuckburgh fordítása olvasható Cicero művéről, amely vegyes kritikákat kapott. Egyesek értékelik olvasmányosságát és tematikai mélységét, míg mások a fordítás minőségét és a könyv fizikai formátumát kritizálják.

A fordítást könnyen olvashatónak tartják, és értékes betekintést nyújt a barátság és az öregség témáiba. A nyitott margó formátum hasznos a jegyzeteléshez.

A vélemények megemlítik a gyenge nyomdai minőséget, a zavaróan ferde szöveget és az alacsony minőségű kötést. Egyes olvasók szerint a fordítás nem megfelelő, gyakoriak a gépelési hibák és a lábjegyzetek hiánya miatt a fordítás kevésbé alkalmas ajándékba.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Treatises on Friendship and Old Age

Könyv tartalma:

MARCUS TULLIUS CICERO, a legnagyobb római szónok és a latin prózai stílus legfőbb mestere Arpinumban született, Kr. e.

106. január 3-án. Apja, aki vagyonos ember volt és a "lovagok" osztályába tartozott, Cicero gyermekkorában Rómába költözött; a későbbi államférfi pedig alapos retorikai, jogi és filozófiai oktatásban részesült, a kor legnevesebb tanáraitól tanulva és gyakorolva.

Huszonöt éves korában ügyvédi pályafutását ügyvédként kezdte, és szinte azonnal elismerték, nemcsak mint ragyogó tehetségű embert, hanem mint az igazság bátor védelmezőjét is a súlyos politikai veszélyekkel szemben.

Két év gyakorlás után elhagyta Rómát, hogy beutazza Görögországot és Ázsiát, és minden kínálkozó alkalmat megragadott, hogy kiváló mesterektől tanulja művészetét. Egészségében és szakmai képességeiben jelentősen javulva tért vissza Rómába, és i.

e. 76-ban quaestornak választották. A szicíliai Lilybaeum tartományt bízták rá, és kormányzásának lendülete és igazságossága kivívta a lakosok háláját.

Az ő kérésükre vállalta Kr. e. 70-ben Verres perbe fogását, aki praetorként hihetetlen zsarolásnak és elnyomásnak vetette alá a szicíliaiakat; és az ügy sikeres vezetése, amely Verres elítélésével és száműzésével végződött, mondhatjuk, hogy elindította politikai pályáján.

Ugyanebben az évben aedilis lett, i. e.

67-ben praetor, i. e. 64-ben pedig nagy többséggel konzullá választották.

Konzulsága évének legfontosabb eseménye Catiline összeesküvése volt.

Ez a hírhedt, patrícius rangú bűnöző több társával, köztük sok magas származású, de kicsapongó jellemű fiatalemberrel összeesküdött, hogy elfoglalják az állam legfőbb hivatalait, és a város nagyszabású kifosztásával szabaduljanak ki a túlkapásaikból eredő anyagi és egyéb nehézségekből. Az összeesküvést Cicero ébersége leplezte le, az árulók közül ötöt rövid úton kivégeztek, és a támogatásukra összegyűlt sereg megdöntésében maga Catiline is elpusztult. Cicero hazája megmentőjének tekintette magát, és országa egyelőre úgy tűnt, hogy hálásan helyesli ezt.