Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 4 olvasói szavazat alapján történt.
Essay on the Tragic
Peter Szondis úttörő műve tömör és elegáns érv a tragikum filozófiája és az Arisztotelész által képviselt tragédia poétikája közötti különbségtétel mellett. A könyv két része közül az első tizenkét gondolkodó és költő 1795 és 1915 közötti filozófiai és esztétikai szövegekhez fűzött kommentárjaiból áll: Schelling, Holderlin, Hegel, Solger, Goethe, Schopenhauer, Vischer, Kierkegaard, Hebbel, Nietzsche, Simmel és Scheler.
A tragédia különböző meghatározásait nem annyira a konkrét filozófiájuk szempontjából olvassuk, hanem inkább abból a szempontból, hogy nézeteik hogyan segítik a tragédiák elemzését azzal a céllal, hogy a tragikum általános fogalmát megalapozzák. A második rész nyolc tragédia példaértékű elemzését mutatja be: Szophoklész Oidipusz Rex, Calderon Az élet egy álom, Shakespeare Othello, Gryphius Leo Armenius, Racines Phaedra, Schiller Demetrius, Kleist A Schroffenstein család és Buchner Danton halála című műve. Az olvasatok nem feltételezik a tragikum kontextus által meghatározott fogalmát (mint Hegel elképzelése a két jogrend közötti konfliktusról), és nem is kizárólag a szövegek explicit tartalmára összpontosítanak.
Ehelyett a tragikum középpontjában álló dialektikus vagy aporetikus struktúrákat dolgozzák ki. Az elemzett művek a tragikus költészet négy nagy korszakát képviselik: a görög tragédia korát, a spanyolországi, angliai és németországi barokk korszakot, a francia klasszicizmust és Goethe korát.
