Északnyugat-Európa Spitfire-ászai 1944-45

Olvasói vélemények

Andrew Thomas „Spitfire Aces of Northwest Europe 1944-45” című könyvét dicsérik a második világháború második felében a Spitfire-pilótákról szóló magával ragadó tartalma miatt. Míg sok kritikus dicséri a könyvet gazdag képanyagáért, informatív anekdotáiért és az Osprey Aircraft of the Aces sorozatához kapcsolódó minőségéért, néhány kritikus kiemeli az elbeszélés egyoldalúságát és ismétlődő megfogalmazását, ami rontja az összképet.

⬤ Magával ragadó és informatív tartalom a Spitfire-pilótákról és hőstetteikről.
⬤ Kiváló minőségű látvány, beleértve az új színprofilokat is.
⬤ Átfogó beszámolók a RAF különböző egységeiről és azok történetéről.
⬤ Ajánlott a repülés szerelmeseinek és az Osprey-könyvek gyűjtőinek.

⬤ Néhány elbeszélés ismétlődik, és fárasztó lehet olvasni.
⬤ A beszámolók egyoldalúnak tűnnek, és hiányoznak a szemben álló erők és veszteségek mélységei.
⬤ Néhány kritikus megkérdőjelezi az „ász” fogalmának kritériumait.

(15 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Spitfire Aces of Northwest Europe 1944-45

Könyv tartalma:

A Spitfire Aces of Northwest Europe című könyv részletesen bemutatja annak a 37 pilótának a hőstetteit, akik a második világháború utolsó éveiben Merlin-motorral hajtott Spitfire-rel repültek az Északnyugat-Európa feletti keserves légi összecsapásokban.

Miután a Spitfire-ek a D-nap előtt megszerezték a légi fölényt Franciaország felett, a Luftwaffe vadászgépei ellen a V-2 rakétakilövőhelyek és maga a náci Németország felett is harcoltak.

Az ikonikus Spitfire szolgálati ideje alatt folyamatosan fejlődött, és 1944 elejére a RAF legnépesebb nappali vadászgépe lett, amely az újonnan megalakult 2. TAF és Nagy-Britannia légvédelmének több tucat századát szerelte fel. Mindkét parancsnokság századai nagymértékben részt vettek a franciaországi taktikai célpontok "puhításában" a D-nap előtt, nemcsak vadászbombázó támadásokkal, hanem a szövetséges közepes bombázók támadásainak kíséretében is. Bár a Griffon-motoros Spitfire is szolgálatba állt, a háború végéig a Merlin-motoros változatok (V., IX. és XVI. típus) voltak túlsúlyban. A dél-angliai repülőtereken állomásozó Merlin Spitfire századok biztosították a D-napi partraszállás légi fedezetének nagy részét. Röviddel ezután a 2. TAF századok többsége átköltözött a kontinensre, hogy kezdetben a sietve kiegyenlített pályákon állomásozzanak. Ahogy a Luftwaffe megpróbálta ellensúlyozni a szövetségesek légi fölényét, a Merlin Spitfire-rel repülő pilóták nagy száma jelentős pontszámokat gyűjtött, miközben követték a szövetséges seregeket Északnyugat-Európán keresztül - az RCAF Merlin Spitfire-jei voltak azok, amelyek az első Me 262-es repülőgépet lelőtték.

Ahogy a szövetséges erők bevonultak Németországba, a Spitfire-egységek gyakran kerültek szembe a Luftwafféval a zsugorodó Harmadik Birodalom feletti kegyetlen légi harcokban. Ezek az összecsapások magas pontszámokat eredményeztek a szövetséges vadászegységek számára. A RAF, a RAAF, az RCAF, az RNZAF, az RNZAF és a "szabad európai" repülőszázadok Merlin Spitfire-századai is egyre több földi támadó bevetést repültek a háború utolsó hónapjaiban. A 2. TAF századok mozgó szárnyakká alakultak, amelyek közül soknak a RAF legsikeresebb Spitfire-ászai közül néhányan a levegőben parancsnokoltak vagy vezettek, és sokan mások is századokat vezényeltek. Ez a kötet azoknak a Merlin Spitfire századoknak a hőstetteivel is foglalkozik, amelyek az ADGB irányítása alatt maradtak, és amelyeket a RAF német ipar elleni nappali nehézbombázó támadásainak nagy hatótávolságú kísérésére alkalmaztak. Több század is részt vett a V1 elleni Diver hadműveletben és a V2 rakétakilövő helyek célba vételében (Big Ben hadművelet).