Eredeti címe:
Euripedes - Euripides and His Age
Könyv tartalma:
Euripidészt joggal dicsérik minden idők egyik legnagyobb drámaírójaként. Életében több mint 90 darabot írt, és bár csak 18 maradt fenn, ezekből is csak 18 darab maradt fenn, de ezekből is kitűnik zsenialitásának terjedelme és hatósugara. Euripidész számos olyan színházi újítással azonosítható, amelyek egészen a modern időkig hatással voltak a drámára, különösen a hagyományos, mitikus hősök rendkívüli körülmények között élő hétköznapi emberként való ábrázolása terén. Ahogy az egy 2500 évvel ezelőtt élt élettől elvárható, kevés részletet találunk róla. Életéről az idők során leírt beszámolók léteznek, de hogy ezek közül sok megbízható vagy csak feltételezett, az vitatható. A legtöbb beszámoló megegyezik abban, hogy Kr. e. 480 körül született Szalamisz szigetén, anyja Kleitó és apja Mneszarkhosz kiskereskedő volt, aki egy Athén melletti faluban élt. Miután Mneszarkhosz kapott egy jóslatot, amely szerint a fiát győzelemre -győzelmi koronákra - ítélte a sors, ragaszkodott ahhoz, hogy a fiú atlétikai pályára készüljön. Az azonban világos, hogy az atlétika nem a győzelmi koronák megszerzésének útja volt. Euripidésznek szerencséje volt, hogy abban a korban született, mint a görög tragédia másik két mestere: Szophoklész és Ajszkhülosz. Az ő nyomdokaikban kellett járnia. Első darabját mintegy tizenhárom évvel Szókratész első darabja után mutatták be, és mindössze három évvel azután, hogy Ajszkhülosz megírta klasszikusát, az Orisztriát.
A színház a görög kultúra nagyon fontos részévé vált. Az évente megrendezett Dionüszia volt a legfontosabb színházi fesztivál, és a négyévente megrendezett Panathénia, az olimpiai játékok előfutára után a második helyen állt a fellebbezésben. Euripidész először Kr. e. 455-ben, egy évvel Ajszkhülosz halála után indult a városi Dionüsziákon, és hihetetlen módon csak Kr. e. 441-ben nyerte el az első díjat. Utolsó athéni versenyére i. e. 408-ban került sor. A Bakkhákat és az Iphigeneia Auliszban című műveket i. e. 405-ben bekövetkezett halála után adták elő, és az első díjat posztumusz ítélték oda. Összesen csak ötször nyert első díjat darabjaival. Euripidész nagy lírai költő is volt. A Médeiában például városának, Athénnak komponálta -a legnemesebb dicsőítő énekét-. Lírai képességei azonban nem csak az egyes versekre korlátozódnak: -Euripidész darabja egy zenei egész.... egy-egy dal visszhangozza az előző dal motívumait, miközben újakat vezet be. - Életének nagy része és egész pályafutása egybeesett Athén és Spárta görögországi hegemóniáért folytatott küzdelmével, de ő nem érte meg városa végső vereségét. Euripidész kiesett athéni polgártársai kegyeiből, és elvonult Arkhelaosz makedón király udvarába, aki figyelmesen és szeretettel bánt vele.
Halálakor, i. e. 406 körül, a király gyászolta, aki elutasította az athéniak kérését, hogy földi maradványait visszavigyék a görög városba, és nagy pompával saját területén temette el. Sírját két patak összefolyásánál, a makedóniai Aretusa közelében helyezték el, és az Athénból a Pireusz felé vezető úton egy kenotáfot emeltek az emlékére.
