Evangeline: A Tale of Acadie

Olvasói vélemények

A kritikák egyaránt kiemelik Longfellow „Evangeline” című versének elismerését és a könyv egyes kiadásainak kritikáját. Sok olvasó dicséri a klasszikus történetmesélést és a szereplők érzelmi mélységét, míg mások elégedetlenségüket fejezik ki bizonyos nyomtatott kiadásokkal kapcsolatban, olyan problémákat említve, mint a rossz kötés és a nem megfelelő oldalformázás.

Az olvasók élvezik a gyönyörű költészetet, az időtlen szerelmi történetet és az akadiai kultúra gazdag történelmi hátterét. Sokan úgy találják, hogy a könyv szép kiadású és jól kötött, néhányan pedig úgy jellemzik, hogy a könyv teljes értékű olvasmány, amely növeli gyűjteményük értékét.

Számos kritika említi a fizikai kiadással kapcsolatos kritikákat, mint például a túlságosan nagy könyvméret apró betűkkel, a rossz kötésminőség és az érdemi történelmi jegyzetek hiánya. Egyes felhasználók úgy érzik, hogy az egyes kiadásokban szereplő tartalom mélységével kapcsolatos elvárásaik nem teljesültek.

(20 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Az Evangeline, A Tale of Acadie egy amerikai költő, Henry Wadsworth Longfellow 1847-ben megjelent angol nyelvű epikus költeménye. A vers egy Evangeline nevű akadiai lányt és elveszett szerelme, Gabriel keresését követi nyomon, az akadiaiak kiűzése idején játszódik.

A vers ötlete Longfellow barátjától, Nathaniel Hawthorne-tól származik. Longfellow daktilikus hexametert használt, a görög és latin klasszikusokat utánozva. Bár a választást kritika érte, Longfellow életében ez lett a leghíresebb műve, és ma is az egyik legnépszerűbb és legmaradandóbb alkotása.

A vers nagy hatással volt az akadiai történelem és identitás meghatározására a tizenkilencedik és huszadik században. Az újabb kutatások feltárták a versben található történelmi tévedéseket, valamint a kitelepítés és az érintettek összetettségét, amelyet a vers figyelmen kívül hagy.

Az Evangeline még életében Longfellow leghíresebb műve lett, és széles körben olvasták. A korabeli kritikák nagyon pozitívak voltak. A The Metropolitan Magazine egyik kritikusa így fogalmazott: "Senki, aki a költői érzésre bármiféle igényt tart, nem olvashatja a legintenzívebb gyönyör nélkül a vidéki táj és egy régen megszűnt életmód ízletes portréját". Longfellow barátja, Charles Sumner azt mondta, hogy találkozott egy nővel, aki "már vagy hússzor elolvasta az Evangeline-t, és úgy gondolja, hogy ez a legtökéletesebb vers a nyelvben". A költeménynek többek között I. Leopold belga király is csodálója volt. Az amerikai irodalom első jelentős hosszú versének nevezték.

Longfellow versének hatása előtt a történészek általában Halifax brit alapítására (1749) mint Új-Skócia kezdetére összpontosítottak. Longfellow verse rávilágított az akadiaiak 150 éves letelepedésére, amely megelőzte Halifax alapítását.

A kiűzetést új-angliaiak és britek tervezték és hajtották végre. Longfellow kihagyta a versből Új-Anglia felelősségét az eseményért. Versén keresztül Longfellow a briteket határozza meg a kiűzésért felelősnek, Amerikát pedig menedékhelynek állítja be.

Longfellow beszámolóját később Francis Parkman megkérdőjelezte Montcalm és Wolfe című könyvében (1884). Parkman ahelyett, hogy a briteket hibáztatta volna, a kiűzés valódi problémájaként az akadiaiakra gyakorolt francia befolyást határozta meg, különösen Jean-Louis Le Loutre abbé által. John Brebner amerikai történész végül megírta New England's Outpost (1927) című művét, amely megállapította, hogy az új-angliaiak milyen fontos szerepet játszottak az akadiaiak kiűzésében.