Ezek a lehetséges életek

Olvasói vélemények

A könyv három esszét tartalmaz irodalmi személyiségekről, amelyek életüket és művészetük természetét vizsgálják. Az esszéket Fleur Jaeggy írta, és az esszéket szuggesztív és takarékos prózájukkal jellemzik, bár egyes olvasók szerint hiányzik belőlük az erős pont vagy a konklúzió.

Az írást eredeti, megható és szuggesztív, az olvasót magával ragadó költői stílusúnak jellemzik. Az olvasók értékelik a tiszta, technikailag tiszta, éleslátással teli prózát, és sokan úgy találták, hogy az esszéket öröm volt olvasni és újraolvasni. A szerző azzal is figyelmet keltett, hogy az irodalmi személyiségek életét és halálát meggyőző módon képes megvilágítani.

Néhány olvasó úgy érezte, hogy az esszék túlságosan tömörek, és nem merülnek el elég mélyen a témákban, hiányzik belőlük a végső pont vagy a lezárás. A kritikák között szerepel az alanyok érzékenységének vélt hiánya és a rövidséggel való elégedetlenség, amely inkább tűnik kommentárnak, mint mélyreható feltárásnak.

(7 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

These Possible Lives

Könyv tartalma:

A New Directions büszkén mutatja be Fleur Jaeggy különös és igéző esszéit Thomas De Quincey, John Keats és Marcel Schwob írókról. Fleur Jaeggy, aki a szépirodalomban a hiperhűség ismert stilisztája, az esszéforma még tömörebb mesterének bizonyul, bár a legkülönösebb és leglapidárisabb költői vénával.

De Quincey XIX. század eleji világáról az írók szokásairól hallunk: Charles Lamb „békafrizurát majszolva »lilliputániai nyulakról« beszélt”; Henry Fuseli „nyers húsból álló diétát evett, hogy pompás álmokat kapjon”; „Hazlitt éleslátó volt az izomzat és a boxerek iránt”; és „Wordsworth vajszínű késsel vágta szét egy első kiadású Burke lapjait”. A „kék ördögök” és éjszakai látomások könyvében a Keats-esszé nyílik: „1803-ban a guillotine közönséges gyermekjáték volt”.

És szegény Schwob vége úgy ér véget, hogy úgy érzi magát, „mint egy »élve felvágott kutya«” „Arca enyhén elszíneződött, aranyszínű maszkká változott. Szemei parancsolóan nyitva maradtak.

Senki sem tudta lehunyni a szemhéját. A szoba a gyásztól füstölt.” Fleur Jaeggy esszéi - vagy prózaversek? -füstölnek a szükségszerűségtől: a lapok lángolnak.