Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv a MiG-21-es vadászrepülőgép alapos feltárását nyújtja, kiemelve történelmi jelentőségét, egyedi jellemzőit és szolgálati tapasztalatait, különösen a jugoszláv légierőnél. Kiváló színes profilokat tartalmaz, de a címével kapcsolatban néhány kérdést megválaszolatlanul hagy.
Előnyök:A könyv informatív a MiG-21 rajongók számára, részletes leírásokat tartalmaz a repülőgép szolgálatáról és egyedi összeszerelési jellemzőiről. A Tom Cooper által készített színes profilok dicséretesek, és az eladó készséges ügyfélszolgálatot biztosít.
Hátrányok:Néhány olvasó kissé nyomasztónak találta a könyv hangulatát a totalitárius kontextus miatt, és zavart keltett az alcím és a könyv címe.
(5 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Silver Birds Over the Estuary: The Mig-21 in Yugoslav and Serbian Air Force Service, 1962-2019
Könyv tartalma:
A Mikojan i Gurevics MiG-21-esből 1945 óta minden más harci repülőgépnél nagyobb számban gyártottak. Emellett több légierőnél állt szolgálatban, mint bármely más, az elmúlt 70 évben gyártott típus.
A helyi "L" (Lovac, azaz vadászgép) elnevezésű típus több mint fél évszázadon keresztül több mint 260 MiG-21-es, 12 különböző változatban és alváltozatban alkotta a Jugoszláv Légierő és Légvédelmi Erők (JRV i PVO), majd később a Szerb Légierő (RV i PVO) gerincét.
A hidegháború csúcspontján szolgálatba állt MiG-21-esek gyorsan felváltották a jugoszláv állományban az Egyesült Államok által szállított észak-amerikai F-86E és F-86D Sabres típusokat. Az első változatot, a MiG-21F-13-at 1967-ben a MiG-21PFM, majd 1970-ben a MiG-21M/MF követte. A 204. vadászezrednél szolgálva ezeknek a vadászgépeknek a feladata Jugoszlávia fővárosának, Belgrádnak a légvédelme volt.
Amikor egy új és fejlettebb változat vált elérhetővé, a régebbi típusokat átadták más egységeknek. Így jött létre a 117. vadászezred, amely a Bihac város mellett található híres földalatti légibázison állomásozott. A pristinai székhelyű 83. vadászezred 1972-ben következett.
Tito Jugoszláviájában a MiG-21-est stratégiai felderítésre is bevetették. 1968-1969-ben a JRV i PVO szolgálatba állította a MiG-21R-t, amely az egész hadsereg elsődleges fotó- és elektronikus felderítő platformja lett. A flotta jelentősége 1984-ben tovább nőtt, amikor amerikai gyártmányú Fairchild KA-112 LORAP konténerekkel bővült az arzenáljuk.
Az utolsó és legszélesebb körben használt változat a MiG-21bis lett, amelyet Jugoszláviának szállítottak az 1977-1983-as időszakban. Az ország felbomlásáig, 1991-1992-ig a flotta gerincét alkotta, és intenzív harci szolgálatot teljesített vadászbombázóként a szlovéniai, horvátországi, valamint bosznia-hercegovinai konfliktusok során. Ebben az időszakban különösen érdekes volt a különféle hazai és NATO-eredetű lőszerek széles körű alkalmazása.
Bár a MiG-21-esek az RV i PVO üzemeltetésében voltak, a NATO 1999-es Jugoszláv Szövetségi Köztársaság elleni hadjárata - ismertebb nevén a "koszovói háború" - során nem hajtottak végre harci bevetéseket. Ennek ellenére a NATO légiereje intenzíven célba vette, aminek következtében a flotta közel fele megsemmisült.
Bár a MiG-21bis-t később "elavultnak" tekintették, és folyamatosan csökkenő számban üzemeltették, az RV i PVO-val tovább katonáskodott, sőt 2015 végéig, a hivatalos kivonásáig még gyorsreagálású készenléti szolgálatot is teljesített. Az utolsó maroknyi kétüléses átalakító kiképzőgép e kötet készítésekor még mindig szolgálatban van.
A könyv a szerző szerb és horvát archívumokban, múzeumokban végzett kiterjedt kutatásain, valamint a típust repült veteránokkal készített interjúkon alapul. A kötetben szereplő fényképek többsége korábban még soha nem jelent meg.
