Olvasói vélemények
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 39 olvasói szavazat alapján történt.
Eredeti címe:
Tito's Underground Air Base: Bihac (Zeljava) Underground Yugoslav Air Force Base, 1964-1992
Könyv tartalma:
Tito Jugoszláviájának légiereje számos különböző sajátossággal rendelkezett - a hidegháborúban egyedülálló helyzetétől kezdve, hogy amerikai, szovjet és hazai repülőgépek és felszerelések keverékét üzemeltette, egészen a háború esetén változó stratégiákig.
Az egyik ilyen jellegzetesség egy teljes földalatti légibázis volt, amelyet egy domb belsejében építettek fel a nyugat-boszniai Bihac város közelében. Az "Objektum" volt ennek a légi támaszpontnak a magja, a szíve: négy MiG-21-es századnak adott otthont közel 25 éven át, amíg a polgárháború szét nem szakította Jugoszláviát.
Az "Objektum" a jugoszláv katonai erőfeszítések eredményeként épült, amelyek célja az önálló védelmi képességek kiépítése volt, különösen a légierőé, amelyet stratégiai eszköznek tekintettek a titói Jugoszlávia függetlenségének megőrzésében a hidegháború mindkét blokkjától. Jugoszlávia légi bázisain épült még néhány földalatti óvóhely, de a bihácsi földalatti légi bázis maradt az egyetlen földalatti létesítmény, amelyet állandóan használtak.
A bihácsi légibázis közvetlenül a két korábbi jugoszláv szövetségi állam, a ma már két független ország határán épült: A Horvát Köztársaság, valamint a Bosznia-Hercegovinai Köztársaság. A függetlenné válásuk utáni határuk valóban az egykori gurulóutak és földalatti bejáratok között húzódik. Manapság a romok a repülés és a hadászat szerelmeseinek zarándokhelye, és a horvát oldalon található közeli falu után "Zeljava" néven ismert.
A könyv öt fejezetben részletesen bemutatja a légibázis és a "földalatti objektum" tervezését és építését, valamint részletesen beszámol a MiG-21-es századok tevékenységéről és a mindennapi műveletekről az 1968 és 1991 közötti időszakban. A könyvet a bihácsi légi bázis fennállásának utolsó évében, 1991-1992-ben, a polgárháború körülményei között végrehajtott harci műveletek kimerítő leírása zárja.
A szerzők exkluzív levéltári forrásokra támaszkodva - amelyek közül sok egészen a közelmúltig titkosított volt -, a "földalatti repülőgép-hordozón" szolgált tisztek és más rangú személyek tucatjaival készített interjúkkal bővítették ki a feltáruló történetet, így sikerült kitölteni a dokumentációban nem szereplő felhasználási hézagokat.
A "Tito földalatti légibázisa" című kötetet számos archívumból, múzeumból és magángyűjteményből származó exkluzív fényképek hatalmas gyűjteménye, valamint hiteles színes profilok és ábrák illusztrálják. Egyedülálló hivatkozási forrás a hidegháború alatt épített földalatti katonai létesítményekkel kapcsolatos egyik legizgalmasabb projektről.
