Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv részletesen megvizsgálja a Harmadik Birodalom eugenikai politikáját, és azt, hogyan járult hozzá a holokauszthoz. Rávilágít az orvostudomány és a tudományos ideológiák szerepére a náci atrocitások elősegítésében, és jól kutatott elbeszélést nyújt, amely az elvont elméleteket konkrét példák helyett kerüli. Bár egyes részei érzelmileg megterhelőek lehetnek, a könyv fontos olvasmánynak számít a történelem e sötét fejezetének megértéséhez.
Előnyök:Jól kutatott és dokumentált, elméletek helyett a példákra összpontosít, tanulságos betekintést nyújt az orvostudomány szerepébe a náci politikában, közérthető és informatív írói stílus, felnyitja az olvasó szemét a történelmi események összetettségére, és eredeti német szakirodalom idézésével elkerüli az újrahasznosított véleményeket.
Hátrányok:Egyes részek érzelmileg nehezen olvashatóak, az egyik kritikus úgy jellemezte, hogy tankönyvként íródott, és egyes olvasók számára ellentmondásosnak vagy sértőnek minősülhet.
(14 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Racial Hygiene: Medicine Under the Nazis (Revised)
Könyv tartalma:
A náci tudománytörténettel foglalkozó tudósok általában a tudomány náci pusztítására vagy az intellektuális és liberális értékek megrontására koncentráltak. A faji higiénia arra összpontosít, hogy maguk a tudósok hogyan vettek részt a náci faji politika kialakításában. Robert Proctor bemutatja, hogy a nácikkal való együttműködésre kényszerített passzív tudományos közösség általános képe nem ragadja meg a valóságot, ami valójában történt - nevezetesen, hogy a nácik számos politikai kezdeményezése a tudományos közösségen belülről indult, és hogy az orvostudósok aktívan tervezték és irányították a nemzetiszocialista politika kulcsfontosságú elemeit.
A könyv az eddigi legátfogóbb beszámolót nyújtja a német orvosok részvételéről a sterilizációs és kasztrációs törvényekben, a zsidók és nem zsidók közötti házasságot tiltó törvényekben, valamint a "nem érdemes életek" elpusztítására irányuló tömeges programban. A tanulmány nyomon követi az orvosok azon kísérleteit, hogy a "zsidó problémát" "orvosi problémaként" fogják fel, és azt, hogy az orvosi szaklapok hogyan tárgyalták nyíltan a németországi zsidó és cigány "problémák" "végső megoldásának" szükségességét.
Proctor felhívja a figyelmünket arra, hogy ez a gondolkodás nem csak Németországban volt jellemző. A tizenkilencedik század végének szociáldarwinizmusa Amerikában és Európában a faji higiénia elméleteit hozta létre, amelyeket a különböző nemzetiségű lelkesek a jobb, egészségesebb és erősebb emberfajták nemesítésének reményében fogadtak el. Proctor beszámol a nácik alatt virágzó "organikus" egészségügyi mozgalomról is, beleértve a dohányzás és az alkoholfogyasztás visszaszorítására irányuló kampányokat, valamint a pékségek teljes kiőrlésű kenyér előállítására való kötelezését célzó erőfeszítéseket. Külön fejezetet szentel az orvosok ellenállási mozgalmának kialakulásának a Szocialista Orvosok Szövetségében. A könyv korabeli dokumentumok alapos elemzésén alapul, beleértve a német állami levéltárakat és több mint kétszáz, a korszakban megjelent orvosi folyóiratot.
Proctor nem csupán egy történetet akar elmesélni, hanem arra is ösztönöz, hogy elgondolkodjon azon, amit a "tudomány politikai filozófiájának" is nevezhetnénk - hogyan alakíthatják a nemzetek politikáját formáló mozgalmak a tudomány szerkezetét és prioritásait is. A könyv széleskörű következményei miatt nemcsak a történészek, az orvosok és a tudománytörténettel és -filozófiával foglalkozók, hanem a tudománypolitika és az orvosi etika iránt érdeklődők számára is fontos.
