Olvasói vélemények
Összegzés:Howard Gardner könyvének kritikái vegyes fogadtatásról árulkodnak. Míg egyes olvasók nagyra értékelik az oktatással és az intelligenciák fejlődésével kapcsolatos elképzeléseit, mások kritizálják, hogy érvei nem elég mélyek, világosak és filozófiai alapokon nyugszanak. Érezhetően megoszlik a vélemény azok között, akik úttörőnek találják a munkáját, és azok között, akik felületesnek vagy túlságosan széleskörűnek tartják.
Előnyök:⬤ Gardnert az oktatás és az intelligencia vezető gondolkodójaként ismerik el, aki merész elképzeléssel rendelkezik a társadalom javítására.
⬤ A könyvet a pedagógusok, szülők és politikai döntéshozók számára, akik betekintést szeretnének nyerni az oktatáselméletbe, elengedhetetlennek tartják.
⬤ Az oktatás sokszínű megközelítésére ösztönöz, felismerve az alternatív oktatási utak fontosságát.
Hátrányok:⬤ Az írást kritizálják, mert homályos és nem eléggé konkrét, a nyelvezet túlzó és a kifejezések nem egyértelműek.
⬤ Egyesek szerint a könyv nem foglalkozik megfelelően az egyéni különbségekkel és a tanulás társadalmi dinamikájával.
⬤ Vannak olyan állítások, amelyek szerint Gardner túlságosan leegyszerűsíti az összetett kérdéseket, miközben figyelmen kívül hagyja a hagyományos műveltségi tartalmak szerepét.
⬤ A kritikusok szerint Gardner inkább publicista, mint komoly gondolkodó, és megkérdőjelezik ötleteinek eredetiségét.
(7 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Disciplined Mind: What All Students Should Understand
Könyv tartalma:
A többszörös intelligencia briliáns és forradalmi elmélete újravizsgálja az oktatás céljait, hogy a jövő nemzedékek számára egy képzettebb társadalmat támogasson.
Howard Gardner többszörös intelligencia koncepcióját Jerome Bruner, Jean Piaget, sőt John Dewey munkássága óta talán a legmélyebb felismerésként üdvözölték az oktatásban. Itt, A fegyelmezett elme című könyvében Garner összefűzi korábbi munkáinak szálait, és olyan kérdéseken túlmutatva, mint az alapítványok, az utalványok, a szakszervezetek és a pozitív diszkrimináció, azt a tágabb kérdést járja körül, hogy mitől lesz valaki művelt ember, és hogyan lehet ezt minden diák számára elérni. Gardner ékesszólóan érvel amellett, hogy a K-12-es oktatás célja az kellene legyen, hogy a tanulók mélyebb megértését elősegítse a különböző kultúrák által meghatározott igazság (és hamisság), szépség (és csúfság), jóság (és gonoszság) tekintetében.
Az evolúció elméletét, Mozart zenéjét és a holokauszt tanulságait olyan példák sorában vizsgálva, amelyek megvilágítják az igazság, a szépség és az erkölcs természetét, A fegyelmezett elme azt vizionálja, hogy a fiatalabb generációk hogyan fognak felnőni a jövő kihívásaihoz - miközben megőrzik az "emberséges" oktatás hagyományos céljait. Gardner végső célja egy olyan művelt nemzedék megteremtése, amely a fizikai, biológiai és társadalmi világot a saját személyes összefüggéseiben és a tágabb világképben is megérti.
De még ha Gardner meggyőzően érvel is megközelítésének érdemei mellett, felismeri, hogy az oktatás egyetlen egyetemes, ideális formájának kidolgozása nehézségekbe ütközik. Az ellentétes oktatási nézetek összeegyeztetésére törekedve hat különböző oktatási útvonal létrehozását javasolja, amelyek együttesen képesek kielégíteni az embereknek a tanulók tanulása iránti aggodalmát és a tudásról és a megértésről alkotott, egymástól igen eltérő nézeteiket.
