Olvasói vélemények
Összegzés:A kritikák dicsérik Natalie Davis könyvét, mert érdekes betekintést nyújt a 16. századi Franciaországba, különösen a kegyelmi levelek elemzésén keresztül. Az írásmódot szellemesnek és tömörnek írják le, amely az összetett témákat is érthetővé teszi. Néhány olvasó azonban úgy érezte, hogy a könyv bizonyos szintű háttértudást feltételez az olvasóról, ami hátrányt jelenthet a történelmi kontextusban kevésbé járatosak számára.
Előnyök:⬤ Magával ragadó és lebilincselő olvasmány
⬤ jól megalapozott
⬤ szellemes és tömör írói stílus
⬤ értékes betekintést nyújt az erőszakkal és a bűnözéssel kapcsolatos történelmi attitűdökbe
⬤ történészek és tudósok számára is alkalmas
⬤ valós példákat tartalmaz, anélkül, hogy túlságosan részletezné.
Hátrányok:Feltételezi, hogy az olvasó rendelkezik előzetes ismeretekkel a történelmi kontextusról; némi háttérinformáció hasznos lehetett volna.
(6 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Fiction in the Archives: Pardon Tales and Their Tellers in Sixteenth-Century France
Könyv tartalma:
Ahhoz, hogy a XVI. századi Franciaországban királyi kegyelmet kapjanak bizonyos típusú - előre nem tervezett, nem szándékos, önvédelemből elkövetett vagy más módon megbocsátható - gyilkosságokért, a kérelmezőnek el kellett mesélnie a királynak egy történetet. Ezek a történetek bűnbocsánatkérő levelek formájában jelentek meg, olyan dokumentumok formájában, amelyeket a királyi jegyzőknek meséltek el az elismert elkövetők, és amelyekkel tulajdonképpen a kegyelmi kérvényüket terjesztették a király elé. Több ezer ilyen történet található a francia levéltárakban, amelyek értékes bizonyítékot szolgáltatnak a parasztok és kézművesek, valamint a jómódúak elbeszélő készségeiről és értelmezési sémáiról.
Ez a könyv, amelyet korunk egyik legelismertebb történésze írt, úttörő kísérlet arra, hogy az irodalmi elemzés eszközeivel értelmezzük a levéltári szövegeket: megmutatja, hogy a különböző élethelyzetű emberek hogyan formálták történetté egy-egy bűntény eseményeit, és összehasonlítja történeteiket a reneszánsz szerzők által elmondottakkal, nem azzal a céllal, hogy megítéljük a kegyelmi elbeszélések igazságát vagy hamisságát, hanem hogy utaljunk a történetek megalkotásának technikáira.
A három hosszú fejezetből álló könyv során számos izgalmas, gyakran Rabelais-i humorral átszőtt krimitörténetet mesél el. Ezek a fejezetek az emberölés francia jogát, a „forró harag” és az önvédelem ábrázolását, valamint a női vértörténetek sajátosságait vizsgálják.
A könyvet hét korabeli fametszet és egy elengedő levél fakszimiléje illusztrálja, a függelékek pedig számos más eredeti dokumentumot tartalmaznak. A kötet a Stanford Egyetemen 1986-ban tartott Harry Camp-emlékelőadások alapján készült.
