Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv részletes, jól megírt beszámolót nyújt az első világháború alatti gallipoli hadjáratról, kiemelve a hadjárat tragikus következményeit és a katonai vezetés alkalmatlanságát. Bár a könyvet klasszikusnak és a hadtörténelem elengedhetetlen olvasmányának tartják, egyesek elavultnak és kissé száraznak találják.
Előnyök:⬤ Időtlen klasszikus, lebilincselő történetmeséléssel.
⬤ Hatásos leírások, amelyek életre keltik a földrajzot és az éghajlatot.
⬤ Részletes beszámolót nyújt a gallipoli hadjáratról több nézőpontból.
⬤ Kiemeli a katonák bátorságát és rugalmasságát, miközben kritizálja a vezetést.
⬤ Magával ragadó és közérthető írói stílus, amely lebilincselő olvasmánnyá teszi a könyvet.
Hátrányok:⬤ Néhány olvasó száraznak vagy kevésbé magával ragadónak találja a modernebb beszámolókhoz képest.
⬤ Talán túlságosan a jellemrajzokra koncentrál, nem pedig a szigorú hadtörténetre.
⬤ Elavult információk; egyesek szerint hiányoznak az újabb kutatások.
⬤ A történelmi személyiségek magánéletének időnként túlságosan részletes bemutatása, ami elvonhatja a figyelmet a fő történetről.
(127 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Gallipoli (Large Print Edition)
Könyv tartalma:
A Gallipoli-expedíció Winston Churchill merész és vakmerő terve volt, többek között, hogy a Dardanellák szűkületét tengeri és szárazföldi úton is áttörje, Konstantinápolyt elfoglalja a törököktől, és a Fekete-tengert megnyissa a hatalmas német fronton az oroszok számára utánpótlást és fegyvereket szállító hajók előtt.
A hadjárat minden oldalon katasztrofális emberveszteséggel járt, de a szövetségesek tudta nélkül újra és újra közel kerültek egy olyan cél eléréséhez, amely összességében győzelemhez vezethetett volna.
Ezt az először 1956-ban megjelent könyvet máig a hadjárat legjobb és legmeghatározóbb beszámolójának tartják. Elnyerte a Sunday Times Év legjobb könyve díját, valamint az első Duff Cooper-díjat, amikor a győztes választhatta meg, hogy ki adja át a díjat. Moorehead megfelelő módon Churchillt választotta az előadásra, mert a könyv bebizonyította, hogy a hibák nem a terv kidolgozásában voltak. Valóban, jóval azután, hogy Churchill kegyvesztetten lemondott, új flottát állítottak össze, hogy 1919-ben ismét megkíséreljék a Dardanellák erődítését, amit a háború megszűnésekor és a fegyverszünet aláírásával töröltek.
A Moorehead által feltárt új megvilágításban a gallipoli hadjáratot már nem tekintették baklövésnek vagy meggondolatlan szerencsejátéknak; ez volt a háború legelképzelhetőbb koncepciója, és a benne rejlő lehetőségek szinte kiszámíthatatlanok voltak. Szigorúan katonai szempontból természetesen óriási volt a hatása. Ez volt a legnagyobb kétéltű hadművelet, amelyet az emberiség addig ismert, és olyan körülmények között zajlott, ahol szinte minden kísérleti jellegű volt: a tengeralattjárók és a repülőgépek használata, a modern haditengerészeti ágyúk kipróbálása a parton lévő tüzérséggel szemben, a kis csónakokban partra szálló hadseregek manőverezése az ellenséges partokon, a rádió, a légibomba, a taposóakna és sok más újszerű eszköz használata. Ezek a dolgok Dunkerque-en és a földközi-tengeri partraszálláson keresztül a második világháborúban Normandia lerohanásáig vezetnek. 1940-ben a szövetséges parancsnokok nagyon keveset tanulhattak a franciaországi lövészárkokban a császári seregek elleni hosszú küzdelemből. Gallipoli azonban bánya volt a modern manőverháború, a szárazföldi, tengeri és légi kombinált hadműveletek bonyolultságáról; az akkor elkövetett hibák kijavítása pedig az 1945-ös győzelem alapja volt.
"a huszadik század egyik legnagyobb katonai tragédiájának története, amelyet Alan Mooreheadnél jobban egyetlen író sem írt le." Sir Max Hastings.
