Olvasói vélemények
Összegzés:May-lee Chai „Hapa Girl” című memoárja egy erőteljes és magával ragadó elbeszélés, amely az 1980-as években Dél-Dakotában vegyes fajú gyermekként felnövő tapasztalatait tárja fel. Míg sok olvasó gyönyörűen megírtnak és éleslátónak találta a könyvet, amely megrendítő kommentárt nyújt a rasszizmusról és az identitásról, néhány kritikus bírálta a kisvárosi élet ábrázolását, és megkérdőjelezte bizonyos események pontosságát.
Előnyök:A könyvet rendkívül olvasmányosnak, jól megírtnak és érzelmileg magával ragadónak jellemezték. Sok kritikus dicsérte Chai őszinteségét, humorát és azt a képességét, hogy lebilincselő elbeszélést tudott készíteni a több rasszú egyének előtt álló kihívásokról. Az emlékiratot egyszerre tartják átélhetőnek és szemet nyitónak, és jelentős mértékben hozzájárul az amerikai faji és identitásbeli vitákhoz. Chai élénk leírásait és szenvedélyes hangját különösen kiemelték, ami miatt a könyvet nehéz volt letenni.
Hátrányok:Néhány olvasó úgy érezte, hogy a memoár túlzó vagy pontatlan képet fest a kisvárosi dinamikáról, és megkérdőjelezték Chai beszámolójának hitelességét, azt sugallva, hogy az részben kitaláció. Néhány recenzens megemlítette, hogy bár a történet érzelmi súlya mély volt, ugyanakkor öncélúnak vagy drámainak is érezték. A kritikák rámutattak az elbeszélői ív következetlenségeire is, és azt javasolták, hogy bizonyos szempontok tisztázása érdekében a könyvnek jót tenne egy hosszabb formátum.
(14 olvasói vélemény alapján)
Könyv tartalma:
Az 1960-as évek közepén Winberg Chai, a fiatal akadémikus, kínai bevándorlók fia, feleségül ment egy ír-amerikai művészhez. A Hapa Girl című könyvben (a hapa a hawaii vegyes szó) a lányuk meséli el ennek a szerető családnak a történetét, amint az 1980-as évekre Dél-Kaliforniából New Yorkba, egy dél-dakotai farmra költöztek.
Új középnyugati otthonukban a család nemkívánatos figyelem tárgyát képezi, ami gyorsan erőszakba torkollik. Chaiék hirtelen szociálisan elszigetelődnek, és alig tudnak megbirkózni a feszültséggel, amely a mindennapos faji ellenségeskedésekből, köztük a véletlenszerű kegyetlenkedésekből fakad. May-lee Chai emlékiratai Kínában érnek véget, ahová éppen időben érkezik, hogy szemtanúja legyen egy lázadásnak és tüntetésnek.
Itt döbben rá, hogy a vidéki amerikaiaknak a változásoktól, a gazdasági bizonytalanságtól, a faji szorongástól, az ismert múlthoz képest kiismerhetetlen jövőtől való félelmei ugyanazok voltak, mint Kínáé. És végre rájöttem, hogy nem az én hibám volt.
