Hegel az öntudatról: A vágy és a halál a szellem fenomenológiájában

Olvasói vélemények

A könyv az öntudat kreatív értelmezését nyújtja Hegel filozófiáján keresztül, a Kant analitikus struktúrájából Hegel pszichológiai keretébe való átmenetre összpontosítva. Bár értékes meglátásokkal szolgál, és felsőfokú tanulmányok számára ajánlott, nem tartalmaz átfogó tartalmat, és a filozófiai gondolkodás előzetes ismeretei nélkül nehéz lehet megérteni.

⬤ Kreatív megközelítés a hegeli filozófiához
⬤ kritikai betekintést nyújt Hegel művének kulcsfontosságú szakaszaiba
⬤ kiváló másodlagos forrásként szolgál az összetett fogalmak megértéséhez
⬤ felsőfokú olvasóknak kifejezetten ajánlott.

⬤ Összességében korlátozott tartalom
⬤ a laikus olvasók számára előzetes filozófiai ismeretek nélkül nehezen érthető
⬤ elszalasztott lehetőségnek tekinthető Hegel átmenetének pszichológiai vonatkozásainak további feltárására.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Hegel on Self-Consciousness: Desire and Death in the Phenomenology of Spirit

Könyv tartalma:

Legfontosabb filozófiai művének, A szellem fenomenológiájának legnagyobb hatású fejezetében Hegel központi és lefegyverző állításokat tesz, miszerint „az öntudat maga a vágy”, és csak egy másik öntudatban éri el „kielégülését”.

A Hegel az öntudatról című könyv e forradalmi állítások úttörő új értelmezését mutatja be, visszavezetve gyökereiket Kant filozófiájáig, és rámutatva, hogy a kortárs gondolkodás számára továbbra is relevánsak. Amint Robert Pippin bemutatja, Hegel amellett érvel, hogy Kantnak a tudat öntudatos természetéről szóló beszámolóját a gyakorlati filozófia állításaként kell értelmeznünk, és hogy ezért radikálisan más nézetekre van szükségünk az emberi érzőképességről, a világról való tudásunk feltételeiről, valamint a szubjektivitás és a normativitás társadalmi természetéről.

Pippin kifejti, hogy miért kell Hegel Fenomenológiájának ezt a fejezetét a későbbi kontinentális filozófia, valamint a marxista, neomarxista és kritikai elméleti hagyományok alapjának tekinteni. Hegel állításainak saját értelmezését is szembeállítja a fejezet John McDowell és Robert Brandom filozófusok által előterjesztett befolyásos értelmezéseivel.