Hegel idealizmusa: Az öntudat kielégülései

Olvasói vélemények

Robert Pippin „Hegel idealizmusa: The Satisfactions of Self-Consciousness” című könyvét a hegeli tudományossághoz való jelentős tudományos hozzájárulásként ismerik el, amely a Hegel és Kant közötti folytonosságra összpontosít. Bár a könyvet dicsérték meglátásaiért, világosságáért és alaposságáért, kritika is érte bonyolult bemutatása miatt, valamint azért, mert érveinek teljes megértéséhez előzetes filozófiai ismeretekre van szükség. Az olvasók megjegyzik, hogy elsősorban akadémikusoknak és a filozófiában jártasaknak szól.

⬤ Fontos hozzájárulás a hegeliánus tudományossághoz, amely hangsúlyozza a Kanttal való folytonosságot.
⬤ Briliáns tézis, amely korrigálja a Hegel gondolkodásával kapcsolatos gyakori tévhiteket.
⬤ Világos és szervezett írói stílus, amely az összetett gondolatokat könnyebben érthetővé teszi.
⬤ Hegel filozófiájának részletes magyarázatai, amelyek megkérdőjelezik a félrevezető értelmezéseket.
⬤ Jól kutatott, erős tudományos alapokon nyugvó könyv.

⬤ A tudományos közönség számára íródott, így az alkalmi olvasók számára kevésbé hozzáférhető.
⬤ A megfelelő megértéshez széleskörű Kant- és német idealista háttérismeretekre van szükség.
⬤ Néhány mondat túlságosan bonyolult és nehezen követhető.
⬤ A nyomtatott kiadásokban problémák vannak a szöveg minőségével és a navigációval, különösen e-reader formátumban.
⬤ Hiányzik a Kanton kívül Hegelre gyakorolt egyéb fontos történelmi hatások figyelembevétele.

(9 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Hegel's Idealism: The Satisfactions of Self-Consciousness

Könyv tartalma:

Ez a legfontosabb Hegel-könyv, amely az elmúlt tíz évben megjelent.

A szerző Hegel idealizmusának teljesen új értelmezését kínálja, amely Kant elméleti projektjének Hegel általi kisajátítására és továbbfejlesztésére összpontosít. Hegel nem mint kritika előtti metafizikus és nem is mint társadalomelméletíró, hanem mint kritikai filozófus kerül bemutatásra, akinek a Kanttal való nézeteltérései, különösen az intuíciók kérdésében, gazdagítják az idealista érveket az empirizmus, a realizmus és a naturalizmus ellen.

Az abszolút idealizmus értelmezhetetlennek vagy hiteltelennek minősített elutasításával szemben Pippin elmagyarázza és megvédi Hegelnek az öntudat és magának a tudásnak a történelmi és társadalmi természetéről szóló állításai filozófiai alapjainak eredeti bemutatását.