Hegel az öntudatról: Hegel: Vágy és halál a szellem fenomenológiájában

Olvasói vélemények

Összességében a felhasználói kritikák kiemelik, hogy a könyv Hegel gondolatainak kreatív és éleslátó feltárása, különösen az öntudatra vonatkozóan. Miközben dicsérték a könyv kritikai elemzését és a bonyolult filozófiai fogalmak strukturált megközelítését, kritikák is érik, mivel tartalmát és hozzáférhetőségét tekintve kissé korlátozott a Hegellel újonnan ismerkedők számára.

Hegel gondolatainak kreatív bemutatása, különösen annak az elképzelésnek, hogy az öntudat a vágy folyamata. Hegel „Fenomenológiája” 11 kritikus szakaszának részletes elemzését kínálja. Fokozatos olvasóknak és a filozófiai fogalmakkal ismerkedőknek kifejezetten ajánlott.

A könyv leírása szerint korlátozott tartalommal bír, inkább a meglévő ismeretek strukturálására szolgál, mintsem új információkkal szolgál. A laikus olvasó számára kihívást jelenthet Hegel összetett nyelvezete és írásmódja miatt, és inkább másodlagos forrásként, mint Hegel elsődleges útmutatójaként ajánlott.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Hegel on Self-Consciousness: Desire and Death in the Phenomenology of Spirit

Könyv tartalma:

Legfontosabb filozófiai művének, A szellem fenomenológiájának legnagyobb hatású fejezetében Hegel központi és lefegyverző állításokat tesz, miszerint „az öntudat maga a vágy”, és csak egy másik öntudatban éri el „kielégülését”.

A Hegel az öntudatról című könyv e forradalmi állítások úttörő új értelmezését mutatja be, visszavezetve gyökereiket Kant filozófiájáig, és rámutatva, hogy a kortárs gondolkodás számára továbbra is relevánsak. Amint Robert Pippin bemutatja, Hegel amellett érvel, hogy Kantnak a tudat öntudatos természetéről szóló beszámolóját a gyakorlati filozófia állításaként kell értelmeznünk, és hogy ezért radikálisan más nézetekre van szükségünk az emberi érzőképességről, a világról való tudásunk feltételeiről, valamint a szubjektivitás és a normativitás társadalmi természetéről.

Pippin kifejti, hogy miért kell Hegel Fenomenológiájának ezt a fejezetét a későbbi kontinentális filozófia, valamint a marxista, neomarxista és kritikai elméleti hagyományok alapjának tekinteni. Hegel állításainak saját értelmezését is szembeállítja a fejezet John McDowell és Robert Brandom filozófusok által előterjesztett befolyásos értelmezéseivel.