Olvasói vélemények
Összegzés:A könyvet gyengéd és gyönyörűen elmesélt szerelmi történetként írják le, amely az öregedés, a társaság és a megbékélés témáit járja körül. Megrendítő elbeszélés egy idős férfiról, Ernstről és fiatal gondozójáról, Irénről, akik a szeretet és az empátia révén átalakítják egymás életét, és közben szembesülnek múltjukkal. Az írói stílus egyszerű, mégis mélyreható, kiemelve a szereplők és kapcsolataik érzelmi mélységét.
Előnyök:A könyvet dicsérik a szelíd és gyönyörű történetmesélésért, a gazdag jellemfejlődésért és az olyan jelentőségteljes témák feltárásáért, mint a szerelem, a társas kapcsolatok, a nosztalgia és a megbékélés. Az olvasók nagyra értékelik a szerző azon képességét, hogy át tudja adni az érzelmi mélységet és az emberi kapcsolatok finomságait, valamint a szereplők múltjának hatását a jelenlegi életükre.
Hátrányok:Egyes olvasók szerint az elbeszélés ismétlődő, és azt javasolják, hogy a könyv lehetett volna rövidebb is. Néhányan megemlítik, hogy a befejezést nem érzik kielégítőnek, és hogy a történet egyes részei lassúak lehetnek. Emellett a főszereplők közötti korkülönbséggel és dinamikával kapcsolatban is vannak aggályok.
(60 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Suddenly, Love
Könyv tartalma:
"Aharon Appelfeld az egyik legfinomabb, legunortodoxabb és legprecízebben éleslátó regényíró, aki a holokauszt emlékét állandó projektjévé tette." --Philip Gourevitch, The New Yorker.
Egy magányos idős férfi és odaadó fiatal gondozója úgy alakítják át egymás életét, ahogyan azt elképzelni sem tudták volna.
Ernst egy mogorva hetvenéves ukrajnai Vörös Hadsereg veterán, aki a második világháború után szinte véletlenül Izraelben kötött ki. Nyugdíjas befektetési tanácsadóként egyedül él (első feleségét és kislányát a nácik megölték.
Második, csibészes feleségétől elvált), és kiadatlan regényein fáradozik. A harmincas évei közepén járó Irena a holokauszt túlélőinek hajadon lánya, aki Ernst két évvel ezelőtti műtétje óta gondoskodik róla.
Minden reggel pontosan nyolc órakor érkezik, és általában délután háromkor távozik. A csendes és félénk Irena csodálja Ernst intellektusát. És ahogy telnek a hónapok, Ernst egyre inkább megbízik a szelíd fiatal nőben, aki vezeti a házát, hallgatja, ahogy felolvas a műveiből, és időnként élénk kommentárokat fűz hozzá.
De Ernst írása nem nyújt neki elégtételt, és kísérti istentelen, kommunista múltja. Az amúgy is gyenge egészségi állapota még inkább romlani kezd.
Depresszióba merül, és úgy tűnik, elveszíti az élni akarást. Ezt azonban Irena nem hagyja. Ahogy a nő egyre fontosabb részévé válik az életének - beköltözik az otthonába, bátorítja a munkájában, enyhíti a fájdalmát -, Ernst nemcsak visszanyeri önismeretét és felfedezi azt az utat, amelyen keresztül az írása áramolhat, hanem - legnagyobb megdöbbenésére - azt is felfedezi, hogy Irena szerelmes belé. És ami még ennél is meglepőbb, rájön, hogy ő is szerelmes belé.
