Hogyan lettem apáca

Olvasói vélemények

Cesar Aira „Hogyan lettem apáca” című könyve a gyermekkor egyedülálló felfedezését mutatja be egy sor megható és bizarr matricán keresztül. Bár dicsérik pszichológiai mélységéért és fantáziadús elbeszélésmódjáért, kritizálják is a könyv rendezetlensége és a hagyományos cselekmény hiánya miatt. Egyes olvasók az elejét és a végét giccsesnek találták, míg mások értékelték az epizodikus szerkezetet. A főhős nemi kétértelműsége és a szürreális elemek polarizálták a véleményeket.

⬤ Mély pszichológiai betekintés a gyermekkorba.
⬤ Egyedi és magával ragadó elbeszélői stílus.
⬤ Élénk jellemábrázolás és a belső élet feltárása.
⬤ Fergeteges, abszurd pillanatokkal.
⬤ Jól megírt próza, amely erős érzelmi reakciókat vált ki.

⬤ Rendezetlen szerkezet, a lineáris cselekmény hiánya.
⬤ Az eleje és a vége giccsesnek tűnik.
⬤ Egyes fejezetek inkább olvashatók önálló novellákként, mint összefüggő elbeszélésként.
⬤ Nem alkalmas a hagyományos történetmesélést váró olvasók számára.
⬤ Vegyes reakciók a főszereplő nemének kétértelmű ábrázolására.

(15 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

How I Became a Nun

Könyv tartalma:

A természettel tökéletes harmóniában élő indiánok elképzelése az egyik legkedveltebb kortárs mítosz. De vajon mennyire igaz ez az életen túli kép? Shepard Krech antropológus szerint az első észak-amerikai emberek az emberi lények összes intelligenciájáról, önérdekéről, rugalmasságáról és hibázási képességéről tanúbizonyságot tettek. Ahogy Nicholas Lemann fogalmazott a The New Yorker-ben: "Krech több mint egy hagyományos bölcsesség megdöntője.

Komoly, nagyobb mondanivalója van..... Az olyan fogalmak, mint az ökológia, a pazarlás, a megőrzés, sőt a természetes (az emberi világtól megkülönböztetett) világ is teljesen anakronisztikusak, ha az indiánokra alkalmazzák az Észak-Amerika európai betelepülése előtti időkben"." "Az amerikai őslakosok összetettebb portréját nyújtja, amely elutasítja a mitológiákat, még azokat is, amelyeket mind az európaiak, mind az amerikai őslakosok szívesen elfogadnának." - Washington Post"Az én történetem, annak története, hogy 'hogyan lettem apáca', nagyon korán kezdődött az életemben.

Éppen hatéves lettem. A kezdetet élénk emlékképek jellemzik, amelyeket az utolsó részletekig rekonstruálni tudok. Előtte semmi sincs, utána pedig minden ugyanannak az élénk emléknek a meghosszabbítása, folyamatos és töretlen, beleértve az alvás intervallumait is, egészen addig a pontig, amikor felvettem a fátylat.". Így kezdődik Cesar Aira meghökkentő "önéletrajzi" regénye. Intenzív és tökéletes, a gyermekkori élményeknek ez a kitalált elbeszélése drámai humorral átszőtt, a felnőtté válás minden egyes szakaszában: az első fagylalt, az iskola, az olvasás, a játék, a barátság. A regény Aira szülővárosában, Coronel Pringlesben kezdődik. Ahogy az öntudat növekszik, a történet anekdoták áradatában rohan előre, amelyek az eseménytelen boldogság világát valami mássá változtatják: az anekdota kalanddá, a kaland pedig mesévé, majd legendává válik. Emlékezet és feledés, valóság és fikció között Cesar Aira Hogyan lettem apáca megőrizte a gyermekkor legfőbb kincseit: a mese valóságát és a kitalálás delíriumát.

Néhány nappal az ötvenedik születésnapja után Aira észrevette a hold vékony peremét, amely a felkelő nap ellenére is látható volt. Amikor a felesége elmagyarázta neki a jelenséget, megdöbbentette, hogy ötven éven át semmit sem tudott "valami ennyire nyilvánvaló, ennyire látható dologról". Ez a megvilágosodás vezette őt a Hogyan lettem apáca megírására. Finom és melankolikus humorral elmélkedik kudarcairól, az élet értelméről és az irodalom fontosságáról.