Értékelés:
A könyv átgondoltan vizsgálja Amerika nemzetépítési kísérleteit, kiegyensúlyozott szemléletet nyújtva mind a sikerekről, mind a kudarcokról. Meglátásai és értékes gondolatai miatt jó fogadtatásban részesül, bár egyes részek ismétlődőnek tűnhetnek.
Előnyök:A könyv jó állapotban van, tele van értékes gondolatokkal, tisztességes történelmi perspektívát kínál a nemzetépítésről, nagyszerűen vizsgálja a siker és a kudarc előfeltételeit, és egy éleslátó utolsó fejezetet tartalmaz.
Hátrányok:A könyv egyes részei ismétlődnek, és az egyik kritika negatív tapasztalatot említ, amely a könyvet a megromlott termékhez hasonlítja, bár ez inkább metaforának tűnik, mint a könyvvel kapcsolatos általános panasznak.
(6 olvasói vélemény alapján)
How to Make Love to a Despot: An Alternative Foreign Policy for the Twenty-First Century
A második világháború vége óta az Egyesült Államok dollárszázmilliárdokat süllyesztett külföldi gazdaságokba abban a reményben, hogy befektetései segítenek a világot a saját képére formálni - vagy legalábbis "biztonságossá tenni a világot a demokrácia számára". Eddig a hozam enyhén szólva is kiábrándító volt. A tisztességes és szabad választások szorgalmazása a nem demokratikus országokban inkább növelte, mint csökkentette az áldozatok számát, és a korrupció teljes felszámolására tett kísérletek megakadályozták a korrupció néhány legrosszabb formájának felszámolását. A Közel-Keleten például a szeptember 11. utáni afganisztáni és iraki intervenciós kampányok hosszúnak, költségesnek és - ami a legrosszabb - hatástalannak bizonyultak.
A piacorientált demokráciákkal teli világ utópisztikus víziójának kudarcát látva sok jobb- és baloldali megfigyelő egy olyan disztópikus víziót kezdett el vallani, amelyben az Egyesült Államok nem tehet semmit és nem menthet meg senkit. Ennek megfelelően egyre hangosabbá váltak a nem demokratikus országoknak nyújtott támogatás leállítására irányuló felhívások. De ahogy Stephen D. Krasner kifejti, ez nem lehet opció: a gyenge és rosszul kormányzott államok veszélyt jelentenek a stabilitásunkra. A nukleáris fegyverek és a biológiai hadviselés korában a problémás országok figyelmen kívül hagyása amerikaiak millióinak életét veszélyezteti.
"Az Egyesült Államok számára most az a legnagyobb kihívás" - írja Krasner - "hogy olyan politikákat határozzon meg, amelyek az utópisztikus elképzelés - miszerint minden ország olyan lehet, mint az Egyesült Államok - és a disztópikus nézet - miszerint semmit sem lehet tenni - között helyezkednek el". Egy pragmatikus új politikai irányvonalat ír elő. Több évtizedes kutatásokra támaszkodva az "elég jó kormányzás" mellett érvel - egy olyan kormányzás mellett, amelynek célja a nagyobb biztonság, a jobb egészség, a korlátozott gazdasági növekedés és az emberi jogok bizonyos fokú védelme. Ennek érdekében Krasner azt javasolja, hogy a növekedés előmozdítása érdekében működjünk együtt a despotákkal.
Egy olyan világban, ahol egyetlen terrorista több ezer vagy akár több százezer embert is megölhet, az Egyesült Államok nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy idealista módon figyelmen kívül hagyja a világ többi részét. De nem is alakíthatja át a világot a saját képére. Ehelyett meg kell tanulnia, hogyan kell szeretkezni a despotákkal.
