Szuverenitás: Szervezett képmutatás

Olvasói vélemények

A könyv a szuverenitás fogalmát vizsgálja, azt állítva, hogy az nem abszolút, hanem relatív, és a szuverenitás különböző fajtáit vizsgálja a nemzetközi kapcsolatok szemszögéből. Kritizálja azt a széles körben elterjedt nézetet, hogy a szuverenitás a globalizáció miatt csökken, és ezt számos történelmi példával illusztrálja.

A könyv részletesen elemzi a szuverenitás fogalmát, bemutatva különböző formáit, például a nemzetközi jogi szuverenitást és a westfáliai szuverenitást. Számos példával illusztrálja a szuverenitás összetett természetét, és kritikus gondolkodásra ösztönöz a nemzetközi kapcsolatokról. Számos recenzens szerint a könyv éleslátó, innovatív és a legjobbak közé tartozik a maga területén.

Néhány olvasó úgy érezte, hogy a könyv nem kapcsolja össze megfelelően a külső és a belső szuverenitás fogalmát, ami a kapcsolatuk hiányos megértéséhez vezet. Néhány recenzens megjegyezte, hogy a nyelvezet sűrű vagy kihívást jelentő lehet, és nem biztos, hogy leköti azokat, akik a szuverenitást a globalizációval összefüggésben elavultnak tekintik.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Sovereignty: Organized Hypocrisy

Könyv tartalma:

Az emberi jogok és a kisebbségi jogok elfogadása, a nemzetközi pénzügyi intézmények növekvő szerepe és a globalizáció sok megfigyelőt arra késztetett, hogy megkérdőjelezze a szuverén állam további életképességét. Itt egy vezető szakértő megkérdőjelezi ezt a következtetést. Stephen Krasner azt állítja, hogy az államok soha nem voltak annyira szuverének, mint azt egyesek feltételezik. A történelem során az uralkodókat a hatalmon maradás vágya motiválta, nem pedig a nemzetközi elvekhez való absztrakt ragaszkodás. A szervezett képmutatás - a régóta fennálló, de gyakran megsértett normák jelenléte - a nemzetközi kapcsolatok tartós jellemzője volt.

A politikai vezetők általában, de nem mindig tiszteletben tartották a nemzetközi jogi szuverenitást, vagyis azt az elvet, hogy a nemzetközi elismerés csak a jogilag független, szuverén államoknak jár, míg a westfáliai szuverenitást, vagyis azt az elvet, hogy az államoknak jogukban áll kizárni a külső hatalmat a saját területükről, sokkal ideiglenesebben kezelték. A szuverenitás elveinek megsértése egyes esetekben kényszerítő jellegű volt, mint például az első világháború után újonnan létrehozott államokra vagy Jugoszlávia utódállamaira 1990 után rákényszerített kisebbségi jogok, máskor pedig együttműködő jellegű, mint az európai emberi jogi rendszer vagy a Nemzetközi Valutaalappal kötött feltételességi megállapodások.

A szerző érvelése alátámasztására különböző témaköröket vizsgál: kisebbségi jogok, emberi jogok, szuverén hitelezés, államalapítás a XIX. és XX. században. A nemzeti hatalmi és érdekkülönbségek - vonja le a következtetést - és nem a nemzetközi normák továbbra is az államok viselkedésének legerősebb magyarázatát jelentik.

-- "Virginia Quarterly Review".