Értékelés:
Carlos Eire „Hóra várva Havannában” című könyve megható és szívhez szóló visszaemlékezés a Castro-forradalom előtti és utáni kubai gyermekkoráról. Az elbeszélés humorban, érzelmekben és elgondolkodtató reflexiókban gazdag a száműzetésről, a családi dinamikáról és a gyermeki ártatlanság elvesztéséről. Bár a költői próza és a kubai kultúra, valamint a személyes traumák mélyreható feltárása miatt dicsérik, egyes olvasók túl hosszúnak és időnként céltalan szerkezetűnek találják.
Előnyök:A könyv gyönyörűen megírt, a humort és a mélységet ötvözi a kubai gyermekkori élmények eleven ábrázolásával. Eire érzelmeket és nosztalgiát keltő képessége jól rezonál az olvasókra, és a családi kapcsolatokról, különösen az apjáról és a száműzetés hatásáról szóló elmélkedései hatásosak. Egyedülálló perspektívát nyújt a kubai forradalomról egy bevándorló szemszögéből, és betekintést nyújt a kulturális és történelmi összefüggésekbe.
Hátrányok:Néhány olvasó úgy érzi, hogy a könyv túl hosszú, és olyan elkalandozó részeket tartalmaz, amelyek elvonják a figyelmet a fő elbeszélésből. A nem lineáris szerkezet időnként zavaró lehet. Emellett egyes kritikák szerint Eire hangneme keserű és szarkasztikus, ami visszatetsző lehet. Néhány olvasó több történelmi kontextust és mélységet kívánt a kubai forradalom politikai aspektusait illetően, ahelyett, hogy a személyes anekdotákra összpontosítana.
(448 olvasói vélemény alapján)
Waiting for Snow in Havana: Confessions of a Cuban Boy
„Könyörülj rajtam, Uram, kubai vagyok”. 1962-ben Carlos Eire egyike volt annak a 14 000 gyereknek, akiket Fidel Castro forradalma elűzött Havannából - családjától, hazájától és saját gyermekkorától. Ez a National Book Award-díjas, lenyűgöző memoár egy gyermek felejthetetlen tapasztalataiból szemléli Latin-Amerikát.
A Havannai hóra várva egyszerre ördögűzés és óda az elveszett paradicsomhoz. Carlos fiatalkorának Kubája ugyanis - gyíkjaival, türkizkék tengerével és napfényben fürdő sziesztáival - a kárhozat szigetévé válik, amint 1959. január 1-jén egy Fidel Castro nevű, szivarozó gerilla elűzi Batista elnököt. Hirtelen az utcai zene puskaropogássá válik. A karácsonyt törvényen kívül helyezik, a politikai ellenvélemény börtönbe kerül, és Carlos barátai közül túl sokan hagyják el Kubát egy olyan távoli és elképzelhetetlen helyre, mint az Egyesült Államok. Carlos is ott köt ki, és beteljesíti anyja álmát azzal, hogy modern amerikai férfivá válik - még akkor is, ha a lelke a hátrahagyott országban marad.
A Havannai hóra várva egy vallomás sürgető erejével elbeszélt regény dicshimnusz a szülőföldről és szeretetteljes bizonyságtétel a kubaiak kollektív szelleméről.
