Értékelés:
A könyv Carlos Eire lenyűgöző önéletrajzi beszámolója arról, hogy a kubai forradalom első éveiben kísérő nélküli kubai menekültgyerekként milyen élményeket szerzett. A könyv a kulturális alkalmazkodás, a bevándorlók előtt álló kihívások és az emberi lélek rugalmasságának témáit járja körül. Eire elbeszélése nemcsak az ő személyes történetét meséli el, hanem a Peter Pan-akcióban részt vevő mintegy 14 000 gyermek szélesebb körű tapasztalatait is tükrözi.
Előnyök:⬤ Jól megírt és lebilincselő elbeszélés
⬤ a bevándorlói tapasztalatok mély és spirituális feltárása
⬤ humorral vegyített szomorú pillanatok
⬤ kiemeli a kitartást és a sikert
⬤ betekintést nyújt a fiatal bevándorlók kulturális kihívásaiba.
Spanyol helyesírási hibákat észleltünk; egyes témák jobban megszólíthatnak bizonyos célközönséget (pl. a kubai történelmet ismerőket).
(6 olvasói vélemény alapján)
Nieve en La Habana című memoárjában, amely 2003-ban elnyerte a Nemzeti Könyvdíjat, Carlos Eire a forradalom győzelme és Fidel Castro hatalomra jutása idején Kubában töltött gyermekkorát meséli el. Ez a történet 1962-ben ér véget, azon a repülőgépen, amely Carlos-t és testvérét Havannából Miamiba viszi, hogy új életet kezdjenek, ahogy ez kubai gyerekek ezreivel történt.
Évekbe telik, mire Carlos újra láthatja az édesanyját. És soha többé nem láthatja az apját, aki iránt őszinte odaadással viseltetik. A Miami és az Ezer halálom követi a történetet, amikor a repülőgép leszáll, és Carlos új életet kezd, amelyet félelmei és reményei vezérelnek.
Hamarosan rájön, hogy ahhoz, hogy amerikaivá váljon, „meg kell halnia” annak a kubai Carlosnak, aki eddig volt. Szembesül a bevándorló örök dilemmájával, akinek meg kell tanulnia angolul, amerikai iskolába kell járnia, és meg kell fejtenie a bizonytalan jövőt: a lehetőségek földjén van, de még nem képes élni vele.
A fiú a nevelőotthonok rideg valósága ellenére, ahol élnie kell, utat tör magának, maga mögött hagyva korábbi életének minden nyomát, egészen odáig, hogy nevet változtat, és Charles lesz belőle. A Miami és az Ezer halálom egy ördögűzés és óda ehhez az élményhez, tisztelgés a megújulás, az élet azon pillanatai előtt, amikor biztosak vagyunk benne, hogy meghaltunk, és valamilyen csodálatos módon újjászülettünk.
