Értékelés:
A könyv Mann szemszögén keresztül alaposan megvizsgálja az állampolgári nevelés elméleteit, és arra készteti az olvasót, hogy újragondolja az állampolgári erényekről alkotott elképzeléseit. Hangsúlyt fektet a különböző tudományos nézőpontok feltárására, ahelyett, hogy egyetlen „nagy látásmódot” adna, ezzel is ösztönözve az önálló gondolkodást.
Előnyök:Jól kutatott, gondolatébresztő, árnyalt képet ad az állampolgári nevelésről, kritikus gondolkodásra ösztönöz, tömör 125 oldalon, az 5. fejezetet különösen értékesnek emeljük ki.
Hátrányok:Az írói stílus kevésbé magával ragadó, a túl drámai nyelvezet elvonja a figyelmet az elemzésről, és a fogalmak ismétlődő pontokra bontása egyes olvasók számára fárasztó lehet.
(1 olvasói vélemény alapján)
Horace Mann's Troubling Legacy: The Education of Democratic Citizens
Horace Mann az oktatás hatalma iránt elkötelezett, igazságos reformer volt, aki a közös iskolák mozgalmát támogatva vált országos hírűvé. Mann üzenete, amelyet minden adandó alkalommal hirdetett, az volt, hogy az általános közoktatás az egyetlen eszköz arra, hogy Amerika rendezetlen tömegeit fegyelmezett, megfontolt köztársasági polgársággá alakítsa át, és ezáltal megszüntesse az anarchia és az osztályharc veszélyeit.
Bob Pepperman Taylor Mann munkásságának és gondolkodásának új szemszögből történő vizsgálatában bemutatja, hogy Mann polgári neveléssel kapcsolatos elképzelései maradandó hatással voltak arra, ahogyan ma is gondolkodunk az oktatásról és annak a polgári életünkhöz való viszonyáról. A demokratikus elmélet és gyakorlat szemszögéből írva Taylor műve újraértékeli Mann állampolgári nevelésről alkotott filozófiáját, és mélyen rezonál a mai, az oktatás szerepéről szóló, átható és erősen politikai vitákra.
Azzal, hogy a XIX. századi reformer az állami iskoláztatást elsősorban politikai célokat szolgálónak tekintette, tartós feszültséget szított az oktatási értékek és a politikai célok között. Taylor azt állítja, hogy Mann polgári neveléssel kapcsolatos megközelítése marginalizálta az iskoláknak az intellektus képzésében betöltött szerepét, és hogy ez az intellektusellenes összetevő megmaradt az Egyesült Államok jelenlegi iskolai modelljében. Azt állítja, hogy Mann iskolai modellje az erkölcsi bizonyosságot és a politikai konszenzust támogatja az intellektuális kétségekkel és politikai nézeteltérésekkel szemben - ez az egyensúlyhiány mind az oktatási, mind a demokratikus célokat aláássa és gyengíti.
Ha megvizsgáljuk Mann egyedülálló hatását az állampolgári nevelés teoretikusaként, érvel Taylor, megtaláljuk legnagyobb erősségeit és legjelentősebb gyengeségeit is. És ha Mannt mint az amerikai politikai gondolkodáshoz való hozzájárulást komolyan vesszük, akkor azt találjuk, hogy az általa jelentett kihívás jelentősebb, mint az eredetiség hiányával vagy egyes gondolatainak tudománytalanságával kapcsolatos aggodalmak.
Végső soron Mann sokat elmondhat nekünk oktatási hagyományaink legjobbjairól, ugyanakkor segíthet meglátni néhány jelentős hibáját, és megmutathatja, hogy mind az erősségek, mind a gyengeségek hogyan érvényesülnek jelenlegi közoktatási és felsőoktatási rendszereinkben. Azzal, hogy megvizsgálja, Mann hogyan fogalmazta meg elsőként az állampolgári nevelés és a demokratikus gyakorlat közötti összefüggő víziót, Taylor bizonyítja, hogy Mann az amerikai politikai hagyomány legfontosabb alapítói közé tartozik.
