Hősnők, új kiadás

Olvasói vélemények

Kate Zambreno „Hősnők” című könyve a modernista írónők figyelmen kívül hagyott műveinek sokoldalú feltárása, amely az emlékiratokat és az irodalomtörténetet ötvözve megkérdőjelezi a férfi irodalmi dominanciával kapcsolatos hagyományos narratívákat. Mély betekintést nyújt e nők küzdelmeibe, bemutatva Zambreno személyes tapasztalatait és kiterjedt kutatásait. Míg sok olvasó inspirálónak és nélkülözhetetlennek találja, addig a kötet szokatlan elbeszélői stílusa polarizálhat.

⬤ Gazdag kutatómunka és a modernista írónők figyelmen kívül hagyott munkásságának éleslátó feltárása.
⬤ Hatékonyan ötvözi a memoárokat az irodalomtörténettel.
⬤ Elgondolkodtat és további kutatásokra ösztönöz.
⬤ Magával ragadó és érzelmes elbeszélés, amely jelentős feminista kérdésekkel foglalkozik.
⬤ Vonzó az irodalom női perspektívái iránt érdeklődő olvasók számára.

⬤ A szokatlan és töredezett elbeszélési stílus összezavarhatja a hagyományos történetet váró olvasókat.
⬤ Egyes részek sűrűnek vagy nehéznek tűnhetnek a súlyos irodalmi utalások miatt.
⬤ Kritika Zambreno személyes reflexióival és a környezetéhez való viszonyulásával kapcsolatban.
⬤ Kisebb szerkesztési problémák a szövegben.

(14 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Heroines, New Edition

Könyv tartalma:

Az irodalmi modernizmus feleségeit és szeretőit visszakövetelő kiáltvány, amely írók és tudósok egy egész generációját inspirálta, több mint egy évtized után újra kiadva.

Kezdek rájönni, hogy az én kivonása az esszéinkből az elfojtás egy formája. Az én kivonása olyan, mintha egy szájzárnak engedelmeskednénk - objektivitást színlelve, holott semmi objektív nincs az irodalommal való szembesülés, az irodalommal való foglalkozás és az irodalomtól való elájulás élményében.

2009 decemberének utolsó napján Kate Zambreno, akkor még publikálatlan író, "Frances Farmer Is My Sister" címmel blogot indított, amely az irodalmi modernizmus iránti megszállottságából és az Ohio állambeli Akronba való nemrégiben történt áttelepüléséből fakadt, ahol párja egyetemi állást vállalt. Zambreno blogja, amelyet széles körben újraközöltek, a modernista "feleségek és szeretők" sorsáról szóló, rendkívül tájékozott és szenvedélyes eszmefuttatásainak és melankolikus portréinak felvevőterévé vált, visszaszerezve Vivienne Eliot, Jane Bowles, Jean Rhys és Zelda Fitzgerald hagyományosan patologizált életrajzát: maguk az írók és művészek, akik férfi írók múzsáiként szolgáltak, hogy aztán életük végén elhallgatva, kitörölve és intézményesítve éljenek. A Frances Farmer Is My Sister két év alatt segített létrehozni egy írói közösséget, és kidolgozott egy új feminista diskurzust a marginalizált írásokról és egy alternatív kánon kialakításáról.

A Hősnőkben Zambreno a blogján megkezdett polémiát egy káprázatos, eredeti irodalomtudományi művé bővíti. Összeveti azokat az elméleteket, amelyek megszabták, hogy milyen legyen az irodalom, és hogy ki írhatja meg - nyomon követi egy olyan kulturális sablon kialakulását, amely a női tapasztalatokat következetesen a "kisebbségek" birodalmába száműzi, és a nőket a társadalmi korlátok átlépéséért diagnosztizálja. "SZORONGÁS: Amikor megtapasztalja, az kóros" - írja Zambreno. "Amikor ő tapasztalja, az egzisztenciális." A Hősnőkkel Zambreno egy újonnan szubjektivizált kritika modelljét nyújtotta, és számos csoportos életrajzot, valamint az autoteória és a hibrid memoárok formáit előlegezte meg, amelyek a következő években következtek. A saját kánonjává vált könyvet, a Heroines-t a Flavorwire az "50 könyv, amely meghatározta az elmúlt 5 évet az irodalomban", a Dazed a "Feminista manifesztum nélkülözhetetlenje", a Buzzfeed pedig az "50 legjobb női könyv" közé sorolta.