Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv a kvantummechanika népszerű magyarázatát nyújtja, különös tekintettel a koppenhágai értelmezésre. Bár sok olvasó informatívnak és lebilincselőnek találta, jelentős kritikákat fogalmaztak meg az ismétlődő jellegével, bizonyos fogalmak tisztázatlanságával, valamint azzal kapcsolatban, hogy nem definiálja megfelelően az olyan kulcsfogalmakat, mint a dekoherencia.
Előnyök:⬤ Magával ragadó és szórakoztató írásmód, amely az összetett témákat könnyebben érthetővé és élvezetesebbé teszi.
⬤ Értékes betekintést és perspektívákat nyújt a kvantummechanikába, különösen azok számára, akik még nem ismerik a témát.
⬤ Sikeresen egyszerűsíti és bemutatja a kvantumelmélethez kapcsolódó történelmi összefüggéseket és kísérleteket.
⬤ Ajánlott a koppenhágai értelmezés világosabb megértését kereső nem szakemberek számára.
Hátrányok:⬤ A könyv jelentős ismétléseket és redundanciát tartalmaz, ami időnként fárasztóvá teszi az olvasást.
⬤ Néhány kulcsfogalom, különösen a dekoherencia, nem eléggé magyarázott és világos.
⬤ Az alternatív értelmezések, például Bohm elméletének és Everett több univerzumra vonatkozó elméletének kritikai értékelését néhány kritikus elégtelennek tartja.
⬤ A szervezést hiányosnak ítélték, ami egy kósza elbeszéléshez vezet.
(27 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Where Does the Weirdness Go?: Why Quantum Mechanics Is Strange, But Not as Strange as You Think
Könyv tartalma:
Kevés olyan forradalom volt a tudományban, amely nagyobb horderejű volt - de kevésbé érthető -, mint a kvantumforradalom a fizikában. A mindennapi tapasztalatok nem tudnak felkészíteni bennünket a szubatomi világra, ahol a kvantumhatások mindenek felett állóvá válnak.
Itt a részecskék hullámoknak tűnhetnek, és fordítva; az elektronok látszólag elveszítik identitásukat, és helyette változó, kiszámíthatatlan megjelenést vesznek fel, ami attól függ, hogy hogyan figyeljük meg őket; és egyetlen foton néha úgy viselkedhet, mintha egyszerre két helyen is lehetne. A kvantummechanika világában a bizonytalanság és a kétértelműség nemcsak elkerülhetetlenné, hanem a tudomány alapvető összetevőjévé válik - ez a fejlemény olyannyira zavaró, hogy Einstein számára „olyan volt, mintha Isten kockajátékot játszana a világegyetemmel”.
És nincs senki, aki jobban meg tudná magyarázni a kvantumforradalmat a századfordulóhoz közeledve, mint David Lindley. A kvantumforradalmat teljes körre vezeti, megmutatva, hogy a minket körülvevő világ megszokott és megbízható valósága valójában a szubatomi kvantumvilág kimondhatatlan bizonytalanságának következménye -- a világé, amelyet nem láthatunk.
