Idegen szeleken sodródva: Más világok égboltjának és időjárásának felfedezése

Olvasói vélemények

Michael Carroll „Drifting on Alien Winds” című könyve a Naprendszerünk különböző bolygóinak és holdjainak légkörét mutatja be, és az informatív szöveget lenyűgöző grafikával kombinálja. Bár sok olvasó értékeli a világos magyarázatokat és a magával ragadó illusztrációkat, a könyv gyártási minőségével, különösen a nyomtatással és a felhasznált papírral kapcsolatban vannak figyelemre méltó aggályok, amelyek rontják az általános élményt.

⬤ Világos és magával ragadó írásmód, amely a nem szakértők számára is alkalmas.
⬤ A szerző lenyűgöző grafikái és illusztrációi.
⬤ Lenyűgöző információk a bolygók légköréről és az űrmissziókról.
⬤ Betekintést nyújt a Föld légkörébe, és összekapcsolja azt más égitestekkel.
⬤ Szervezett struktúra a témák közötti könnyű navigáció érdekében.

⬤ Gyenge nyomtatási minőség, az áttetsző oldalak miatt nehezen olvasható.
⬤ A képek minősége nem egyenletes, némelyik túl kicsi vagy alacsony kontrasztú.
⬤ A szakértők idézése a szövegben megzavarja a szöveg áramlását.
⬤ A könyv mérete miatt az olvasók számára kevésbé hordozható.
⬤ Egyes információk rövid magyarázatai összezavarhatják a laikus olvasókat.

(14 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Drifting on Alien Winds: Exploring the Skies and Weather of Other Worlds

Könyv tartalma:

Amióta Montgolfier hőlégballonja egy csirkét, egy kecskét és egy kacsát szállított a párizsi égboltra, a tudósok a légkör felfedezésére szolgáló szerkezetekről álmodoztak.

Az űrkorszak beköszöntével új légi találmányokra volt szükség. A Drifting on Alien Winds a szovjet Vénusz ballonoktól a Mars és a Titán légkörében használható léghajók és repülőgépek fejlett tanulmányaiig áttekinti azt a sok kreatív és gyakran bolondos ötletet, amelyekkel az űrhajózási mérnökök és űrkutatók az idegen égbolt felfedezésére vállalkoztak.

A szerző történelmi fotóin és lenyűgöző eredeti festményein keresztül az olvasók a különböző bolygók és holdak időjárását is felfedezhetik, a Vénusz savval teli, forrongó szeleitől a Titán folyékony metánnal átitatott egéig. Louis Friedman a Planetary Society-től és Jacques Blamont a CNES-től (mindketten részt vesznek a Mars és Vénusz ballonprojektekben), valamint Victor Kerzhanovich a NASA Jet Propulsion Laboratory-tól (bolygóbolygó ballonrendszerek), Julian Nott (ballonkalandor és Titan ballonrajongó), Ralph Lorenz (John Hopkins University's Applied Physics Lab, a NASA Titánra irányuló zászlóshajó-missziójára tervezett Montgolfier ballon csapattagja), a Lockheed Martin Ben Clarkja (korai légköri szondák tervezője), Joe Palaia (UAV-tesztek a kanadai sarkvidéki Devon-szigetre), Joel Levine, a Langley Research Center vezető kutatója, a Mars ARES (Aerial Regional Environmental Survey) és Andrew Ingersoll, a Kaliforniai Technológiai Intézet bolygólégköri szakértője, többek között.