#Idlenomore: And the Remaking of Canada

Olvasói vélemények

A könyvet a kanadai őslakos népek társadalmi mozgalmainak mélyreható feltárása miatt dicsérik, részletesen bemutatva történelmi sérelmeiket, kollektív felhatalmazásukat és a közösségi média hatékony használatát az aktivizmusban. Ugyanakkor kritika éri a könyvet amiatt, hogy széleskörű általánosításokat tesz az őslakosokról, és hogy túlságosan az áldozatokra összpontosít.

Olvasmányos és éleslátó elbeszélés, jól bemutatott beszámoló a társadalmi mozgalmakról, kiemeli a történelmi elnyomást és az őslakosok kultúráját, hangsúlyozza a kollektív felhatalmazást, reményteli üzenetet közvetít a társadalmi igazságosságról, tartalmazza a közösségi média hatékony használatát szervezési eszközként.

Kritika érte, hogy hatalmas általánosításokat tesz az őslakosokról, áldozati mentalitású könyvnek bélyegzik, elsősorban a baloldali olvasóknak szólhat.

(5 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Az Idle No More sok kanadait zavarba ejtett. A tiltakozást négy saskatchewani nő indította el a szövetségi költségvetési törvényjavaslatra reagálva, és a tiltakozás az aborigin identitás legerőteljesebb demonstrációjává vált Kanada történetében. Aboriginalok és támogatóik ezrei vonultak az utcákra, bevásárlóközpontokba és más helyszínekre, doboltak, táncoltak és énekeltek közös hangon.

Ez tiltakozás volt a több generáción át tartó igazságtalanság ellen, a kulturális túlélésért való kiáltás és az őslakos identitás megerősítése.

Az Idle No More csaknem egy évig tartott, majd a gyűlések elmaradtak. Sok megfigyelő úgy jellemezte, hogy az erő elhasználódott. Pedig minden volt, csak nem az. Amikor a dobok elcsendesedtek, egy új és más Kanada maradt a nyomukban. A legtöbb kanadai részben megdöbbent a békés ünnepléstől, de zavarba jött egy olyan mozgalomtól, amelynek látszólag nem volt központja és vezetője, és a legtöbb kanadai nem értette a lényeget.

Az Idle No More mozgalom révén az őslakosok kinyilvánították, hogy Kanada jövőjének létfontosságú és szükséges részét képezik. A dobolás, éneklés és tánc szelleme tovább él a megerősödött és magabiztos aborigin fiatalokban, akik az elkövetkező évtizedekben ennek az országnak a jövőjét fogják alakítani.