Idő és elbeszélés, 1. kötet

Olvasói vélemények

A recenziók mélyen foglalkoznak Ricoeur idővel, elbeszéléssel és történelemmel kapcsolatos összetett gondolataival, kiemelve prózájának gazdagságát és kihívását. Az olvasók a csodálat és a küzdelem keverékét fejezik ki, megjegyezve, hogy a tartalom többszöri olvasást igényel a bemutatott felismerések teljes megértéséhez.

⬤ Mélyreható meglátásokat kínál az idővel, az elbeszéléssel és a történelemmel kapcsolatban, különösen Augustinus és Arisztotelész szemüvegén keresztül.
⬤ Magával ragadó és intellektuálisan ösztönző, az olvasókat mélyebb filozófiai kérdések átgondolására készteti.
⬤ Ünnepli az elbeszélés szerepét a történelmi megértésben, és a különböző gondolkodókra való gazdag hivatkozással összetett érveket hoz fel.
⬤ Az olvasók értéket találnak az életről és a történetmesélésről szóló felfedezésekben, fokozva az emberi tapasztalatok megértését.

⬤ Sűrű és kihívást jelentő próza, amelyben való eligazodás nehéznek tűnhet, és jelentős erőfeszítést igényel a megértés.
⬤ Egyes olvasók számára túlterhelő vagy zavaros lehet, és többszöri olvasásra lehet szükségük ahhoz, hogy teljes mértékben értékelni tudják az érveket.
⬤ A mű bonyolultsága elriaszthatja azokat, akik gyakorlati segítséget vagy könnyebb olvasmányokat keresnek.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Time and Narrative, Volume 1

Könyv tartalma:

Az Idő és elbeszélés Paul Ricoeur korábbi, A metafora szabálya című művében a mondat szintjén megvalósuló szemantikai innovációra vonatkozó elemzésére épül. Ricoeur itt a jelentés létrehozását vizsgálja a szöveg szintjén, ahol nem a metafora, hanem a narratíva az uralkodó szempont.

Ricoeur „egészséges kört” talál az idő és az elbeszélés között: az idő annyiban humanizálódik, amennyiben az időbeli tapasztalatot ábrázolja. Ricoeur ennek a körnek az elméleti modelljét javasolja Augustinus időelméletének és Arisztotelész cselekményelméletének felhasználásával, továbbá eredeti tézist dolgoz ki az elbeszélés mimetikus funkciójáról. A történeti tudásról, megértésről és írásról szóló modern viták átfogó áttekintésével és kritikájával zárul, az 1930-as évek végi Arontól és Mandelbaumtól kezdve az Annales-iskola és az 1960-as és 1970-es évek angolszász történelemfilozófusainak munkásságáig.

„Ez a munka véleményem szerint az elbeszélés egész problémáját, nem is beszélve a történelemfilozófiáról, új és magasabb szintre emeli.” - Hayden White, History and Theory.

„Szuper.... Remek belépési pont a jelenlegi szellemi korszak egyik kiemelkedő gondolkodójának munkásságába.” - Joseph R. Gusfield, Kortárs szociológia.