Lét, lényeg és szubsztancia Platónnál és Arisztotelésznél

Olvasói vélemények

Paul Ricoeur „Lét, lényeg és szubsztancia Platónnál és Arisztotelésznél” című könyve az ókori görög filozófia sűrű és tudományos vizsgálata, amely elsősorban a témában jártas olvasóknak szól. A mű a Platón és Arisztotelész által lefektetett ontológiai alapokat vizsgálja, és amellett érvel, hogy nézeteik inkább egymást kiegészítőnek, mint ellentétesnek tekinthetők. Bár gazdag betekintést nyújt az összetett filozófiai témákba, sok olvasó számára kihívást jelent, és a vonatkozó szövegek és elméletek előzetes ismerete nélkül nehézségekbe ütközhet.

⬤ Mély betekintést nyújt Platón és Arisztotelész filozófiájába, különösen az ontológia terén.
⬤ Megkérdőjelezi a Platón és Arisztotelész közötti szokásos dichotómiát, bemutatva egymást kiegészítő nézeteiket.
⬤ Értékes azok számára, akik tudományos érdeklődést mutatnak Ricoeur és az antik filozófia iránt.
⬤ Magas oktatási színvonal, árnyaltan mutatja be az összetett gondolatokat.
⬤ A téma tudományos irodalmának jelentős kiegészítője.

⬤ Nagyon összetett és nehezen érthető a széleskörű filozófiai háttérrel nem rendelkező olvasók számára.
⬤ Feltételezi a különböző ókori párbeszédek és filozófiai fogalmak ismeretét, ami elidegenítheti az általános olvasókat.
⬤ Nem alkalmas egyetemi hallgatóknak vagy a témával újonnan ismerkedőknek.
⬤ Hiányzik az átfogó áttekintés vagy útmutató, ami a kevésbé tapasztalt olvasókat zavarban hagyhatja.
⬤ Még a filozófiát végzettek számára is túl nagy kihívást jelenthet, ami korlátozza a hozzáférhetőségét.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Being, Essence and Substance in Plato and Aristotle

Könyv tartalma:

Paul Ricoeur (1913-2005) a 20. század egyik kiemelkedő francia filozófusa volt, munkásságát az angol nyelvű világban is széles körben olvassák. Ez az egyedülálló kötet azokat az előadásokat tartalmazza, amelyeket Ricoeur 1953-54-ben tartott Platónról és Arisztotelészről a Strasbourgi Egyetemen.

Az előadások célja, hogy elemezze Platón és Arisztotelész metafizikáját, és munkásságukban felfedezze a nyugati filozófia ontológiai alapjait. Platón és Arisztotelész viszonyát általában a lényegfilozófia és a szubsztanciafilozófia ellentéteként szokták ábrázolni, de Ricoeur kimutatja, hogy ez az ellentét túl egyszerű. Az arisztotelészi ontológia nem egyszerű antitézise a platonizmusnak: Arisztotelész radikális ontológiája a folytonosság és a szembenállás sokkal finomabb kapcsolatában áll Platónéval, és ezt a kapcsolatot kell rekonstruálnunk és megértenünk.

Ricoeur előadásai Platón és Arisztotelész nagy műveinek olyan briliáns elemzését nyújtják, amely kiállta az idők próbáját. Emellett egyedülálló betekintést nyújtanak Ricoeur gondolkodásának fejlődésébe az 1950-es évek elején, és feltárják, hogy Ricoeur már munkásságának e korai szakaszában is élesen összpontosított a nyelv és a szöveg kérdéseire.