Idő és szabad akarat: Esszé a tudat azonnali adatairól

Olvasói vélemények

A könyvről szóló kritikák kiemelik a különböző kiadásokkal kapcsolatos jelentős problémákat, különösen a rossz minőségű szkenneléseket, amelyek olvashatatlanná teszik a szöveget, ugyanakkor dicsérik Burgson filozófiai hozzájárulását. Az olvasók a Dover-kiadást ajánlják annak minősége és áttekinthetősége miatt, a más változatokkal szemben megfogalmazott számos kritika ellenére.

Bergson filozófiáját tanulságosnak és jelentősnek, más filozófusokhoz képest hozzáférhetőnek, és a későbbi gondolkodókra gyakorolt hatásának megértéséhez nélkülözhetetlennek írják le. A Dover-kiadás a minőségi fordítás és az olvashatóság miatt erősen ajánlott.

Sok kiadást kritizálnak a rossz szkennelés, a számos hiba, az olvashatatlan szöveg és a formázási problémák miatt. Egyes kritikák megemlítik a hiányzó tartalmakat, a kereshetetlen Kindle-verziókat, a nyomdai következetlenségeket és az összességében alacsony gyártási minőséget.

(26 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Time and Free Will: An Essay on the Immediate Data of Consciousness

Könyv tartalma:

Henri Bergson (1859-41) nemzetközileg ismert és korának egyik legbefolyásosabb filozófusa (egy ideig szinte kultikus figura volt Franciaországban, ahol előadásai hatalmas tömegeket vonzottak), aki forradalmat vezetett a filozófiai gondolkodásban azzal, hogy elutasította a hagyományos fogalmi és absztrakt módszereket, és azt állította, hogy az intuíció mélyebb, mint az értelem. Spekulációi, különösen az idő természetéről szóló elmélkedései mély hatást gyakoroltak számos más filozófusra, valamint költőkre és regényírókra.

Állítólag ezek adták a magvát Marcel Proust A la recherce de temps perdu című művének (akinek unokatestvére Bergson felesége volt). Bár gondolatait néha nehéz volt követni, Bergson remek stiliszta is volt, aki egyszer kijelentette: "a filozófiában nincs semmi, amit ne lehetne a mindennapi nyelvben elmondani", és aki 1927-ben irodalmi Nobel-díjat kapott.

A doktori disszertációjaként írt Idő és szabad akarat című művében Bergson megpróbálja eloszlatni a szabad akarat ellen szóló érveket. Ezek az érvek, mint mutatja, az idővel kapcsolatos különböző elképzelések összekeveredéséből származnak. A fizikusok és a matematikusok az időt a térbeli dimenziókhoz hasonlóan mérhető konstrukcióként fogják fel. Az emberi tapasztalatban azonban az életet inkább folyamatos és nem mérhető folyamatként érzékeljük, mintsem a tudat elkülönült állapotainak egymásutánjaként - olyasvalamiként, ami nem mennyiségileg, hanem csak minőségileg mérhető. És mivel az emberi személyiségek olyan cselekedetekben fejezik ki magukat, amelyeket nem lehet megjósolni, Bergson a szabad akaratot megfigyelhető ténynek nyilvánítja. A filozófiát tanuló diákok és tanárok biztosan örömmel fogadják Bergson klasszikus, nagy hatású esszéjének ezt az olcsó újranyomását, amely sokáig a főiskolai filozófia kurzusok egyik alapműve volt.